Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

"Mindennapi kenyerünk” - ez a görög szöveg egyik lehetséges fordítása. Ez a kenyér, melyet a görög szöveg "epiuszi- on"-nak nevez, jelölheti a mindennapi kenyeret, de ugyanakkor az anyagi léten túli kenyeret is. Az egyházatyák, Origenésztől és Tertulliánusztől kezdve, mindig úgy értelmezték ezt a kifejezést, hogy ez nem kizárólag az emberi szükségletre, hanem az Eukarisztia titokzatos kenyerére is utal. Ameddig nem ez a titokzatos isteni kenyér táplál minket (mivel létünk immár egyedül Istentől függ), nem lesz élet bennünk (Jn. 6, 53). Isten mannát küldött népének, és Mózes botja által vizet fakasztott a sziklából. Ez a két ajándék már Krisztus képét vetiti előre: "Az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal, ami az Urnák szájából származik" (M.Törv. 8,3). Ezeket a szavakat idézte Krisztus az Ószövetségből, hogy a sátánt elűzze (Mt. 4, 4). Ez az "ige" nem pusztán szavakat jelent, hanem elsősorban a soha el nem múló igét, mely az egész teremtett világot fenntartja, és egyben a Megtestesült Igét is, a Názáreti Jézust, valamint azt a kenyeret, amelynek az előképe a manna volt, melyet az Eukarisztiában is magunkhoz veszünk. Az a viz, amely Mózes parancsára előtört és megtöltötte a patakokat és folyókat, annak a víznek az előképe, amelyre a szamaritánus asszony Ígéretet kapott, és Krisztus vérének, a mi életünknek szimbóluma.

Az Egyiptomból való kivonulás története teljesen megvilágosodik az Ur imádsága fényében; a Boldogságokban is ugyanezt a folyamatot figyelhetjük meg: "Boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ők megelégittetnek", "Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. " Először, teljes nincstelenségünkben, testi éhséget és szomjúságot érzünk, amelyet a romlottság, a földi uralkodó adománya csillapít, ez még a rabszolgaság bélyege, majd pedig amilyen mértékben fokozódik a második Boldogság bánata, amint Isten felé fordulunk, úgy fordul éhségünk és szomjúságunk is az igazság felé. Egy uj dimenzió nyílik meg a vágyódó, sóvárgó ember előtt, ez a dimenzió, melyet "eljövendő Országnak" nevez a Liturgia egyik titkos imádsága, amelyben hálát adunk Istennek, hogy nekünk adta azt az Országot, amely után vágyakozunk.

98