Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

A Liturgián ez az Ország már jelen van, de a sivatagon ke­resztül vezető utón még születőiéiben, előttünk van, még nem tudjuk elérni. Már bennünk lakozik egy uj magatartás, uj vi­szony formájában, de ez még nem a valódi élet, amely bizto­sítja táplálékunkat és életbenmaradásunkát, A testi éhség a múlt és a jelen szülötte, a lelki éhség pedig a jövő és az is­teni elhivás fényében születik. "Boldogok az irgalmasok. " Nem magányos utón járunk, hi­szen Istennek egész népe egységben indul el Egyiptomból; az Ur imádsága is isteni elhívásunk szerint ez az egész Egyhá­zat, az egész emberiséget jelképezi, mindenkit, aki velünk e- gyütt utón van, ezért egy rendkívül fontos dolgot meg kell ta­nulnunk: az irgalmat velünk együtt utazó testvéreinkkel szem­ben. Ha nem vagyunk hajlandók egymás terhét viselni, egymás keresztjét hordozni és elfogadni egymást, irgalommal, aho­gyan Krisztus fogad el minket, akkor nem vághatunk keresztül a pusztaságon. Utazásunk a perzselő hőségben, a szomjúságban és éhségben, az uj emberré válás küzdelmében, az irgalom, az egymás iránti könyörületesség ideje; máskülönben egyikünk sem juthat arra a helyre, ahol Isten törvénye jelenik meg, ahol a törvény tábláit kapjuk. Az igazság utáni szomjúság és annak kielégítése szoros kapcsolatban van az utitársak iránti irga­lommal, akik hőségben és szenvedésben egymás mellett halad­nak; ez a szomjúság és é!,iség pedig nem egyszerűen az éle­lem hiányát jelenti, hanem ennél sokkal többet. Amikor a zsi­dók egy napon a Sinai hegy lábához érnek, már megvan ben­nük az értelem és az élet képessége, megszelídültek, egysé­ges, öntudatos néppé váltak, amelynek célja és akarata egy. Isten népe van már útban az Ígéret földje felé. Elsötétedett szivünk megvilágosodott, megtisztult. A hegy lábánál lehetősé­gük nyilik majd arra, hogy mindegyikük, erejéhez és képes­ségéhez mérten meglássa Istent (mert, "Boldogok, akiknek szi­vük tiszta, mert ők az Istent meglátják"), mindegyikük más- rnás módon, pontosan úgy, amiképpen a tanítványok láthatták Krisztus színeváltozását a Tábor hegyen, aszerint, hogy meny­nyit voltak képesek felfogni. 99

Next

/
Thumbnails
Contents