Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

megbocsátás isteni tulajdonságában. Isten emlékezni fog arra, hogy valamikor rosszat tettunk és egészen addig, amig hozzá nem költözünk, számontartja, hogy gyengék és esendők vagyunk, soha, nem fog azonban vádolni vagy elitélni bennünket, nem fogja a rosszat felrőni. Az Ur velünk együtt huzza majd életünk igáját, súlyosabb terhet kell majd hordoznia, nehezebb lesz a keresztje, és újra megjárja a Golgota útját, amelyet mi nem akarunk vagy képtelenek vagyunk vállalni.

Ahhoz, hogy a már említett első szavakat ki tudjuk mondani - "szabadíts meg a gonosztól" - olyan gyökeres átértékelésnek, olyan magatartás-változásnak kell bennünk lezajlani, amit nem tudunk máskép, mint sirással elkezdeni, mert e szavakat még nem alapozta meg egy benső megújulás. Vágyódunk az elérhetetlen után és amikor kérjük Istent, hogy oltalmazzon meg bennünket a megpróbáltatásban, tulajdonképpen helyzetünk radikális megváltoztatását kérjük. Ezeket a szavakat azonban "bocsáss meg, miképpen én is megbocsátok" kimondani, még ennél is nehezebb; ez életünk egyik legsúlyosabb problémája. Ha nem vagy kész magad mögött hagyni uraid vagy rabszolga- hajcsáraid ellen táplált haragodat, nem kelhetsz át a vizen. Ha meg tudsz bocsátani, a rabszolgaság földjén tudod hagyni egész szolga-észjárásodat, minden kapzsiságodat, mohóságodat, keserűségedet, akkor átkelhetsz. Azután pedig a perzselő pusztaságba kerülsz, mert hosszú időbe telik, amig a rabszolgából szabad ember születik.

Meg vagyunk fosztva mindattól, amit Egyiptomban, mint rabszolgák magunkénak mondhattunk - fejünk felett nincs fedél, nincs semmilyen menedékünk, sem eleségünk, csak a pusztaság van előttünk és az Isten. A Föld nem képes többé szükséges táplálékunkat biztosítani, nem számíthatunk már a természettől kapott eleségre. ezért igy imádkozunk: "mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. " Isten megadja akkor is, ha tévútra térünk, mert ha nem adná meg, akkor meghalnánk, mielőtt az ígéret földjének határára érnénk. Tarts életben minket, Istenünk, adj időt a tévelygésre, a megbánásra és a helyes ut követésére!

97