Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
Nathalie bizonyára nem egyszer ment az ajtóhoz, önmagára gondolva: "Csak ki kell nyitnom, s már nem leszek XY. Ismét Nathalie leszek, akit senki sem ítélt halálra, " De nem ment ki. El tudjuk képzelni félelmét, ha Ka/ifás házának udvarára gondolunk. Ott állt ugyanis Péter, a kőszikla, az erős, aki azt mondta Krisztusnak, hogy ha az egész világ meg is tagadja őt, ő akkor sem fogja megtagadni, s hogy kész meghalni érte. Ez a Péter egy szolgálólánnyal találkozott, akinek csak annyit kellett mondania: "Te is vele voltál”, s Péter rögtön igy felelt: "Nem ismerem ezt az embert", majd pedig még kétszer megtagadta, mígnem Krisztus aztán visszafordulva rátekintett, Nathalie szintén megadhatta volna magát a kisértésnek ilyen szavakkal: "Nem fogok meghalni, inkább elmenekülök", De nem tette meg. Ez a harminc év körüli fiatalasz- szony mindvégig kitartott Krisztusban; még amikor Péter is elhagyta őt, Valószinüleg szerette volna tudni ez a fiatalasszony azt is, hogy halála nem lesz-e hiábavaló. Nyilván helyes meghalni a- zért, hogy megmentsen egy asszonyt és gyermekeit, de mi van akkor, ha az asszonyt elfogják, és őt is megölik? Gondoljunk csak arra az emberre, aki az asszonyok szülöttei között a legnagyobb: Keresztelő Szent Jánosra, Élete végén, amikor halála már neki is közel volt, Keresztelő Szent János elküldte két tanítványát, hogy kérdezzék meg Krisztust: "Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" Mekkora súllyal telepszik rá erre a kérdésre a szenvedés, noha egész egyszerűnek hangzik. Neki meg kellett halnia azért, mert a Krisztus előhírnöke, prófétája és keresztelője volt, s most közvetlenül halála előtt kétely szállta meg, "Mi van akkor, ha hibát követtem el, ha az, akiről jövendöltem, csak később jön el, és akiről tanúságot tettem, egy alávaló ember?" - Akkor talán még a pusztában eltöltött kemény élete is hiábavaló voltLA pusztában kiáltó szavának hívták őt; nem egyszerűen Isten nevében szóló prófétának, hanem egyenesen Isten hangjának; s eszerint őáltala Isten szólott, minthogy teljesem azonosult az ő hangjával. Most tehát a halál közeledtével ha a Názáreti Jézus az igazi, akkor minden megérte, viszont ha nem, akkor maga Isten csapta be 65
