Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

dotta, hogy a keresztény ember számára kiváltság az, ha vértanúként halhat meg, hiszen csak egy vértanú állhat meg Isten előtt az ítélet napján úgy, hogy közben megvédi üldözőit: "Uram, a Te nevedben és a Te példádat követve megbocsátok nekik. Semmit ne kérj már számon tőlük!" Az értékeknek ezt a fejtetőre állitását a kereszt misztériuma, a bűnösért elvállalt halál valósíthatja meg. Három keresztet látunk a Kálvárián, Két gonosztevőt és Istennek emberré lett Fiát. A Jézus bal oldalán lévő lator emberi értékek szerint ítél; ha az emberi igazságszolgáltatás az ártatlant gáládul kereszthalálra Ítélte, ezzel elveszítette jogát arra, hogy igazságszolgáltatásnak hívják. A bűnöző fellázadhat ellene, megátkozhatja, megvetheti, megtagadhatja azt. A lázadás állapotában hal meg. A Jézus jobbján lévő lator viszont meglátja, hogy az emberi igazságszolgáltatás cselekedhet igazságtalanul, és elitélheti az ártatlant, de persze a bűnöst is. Elfogadja saját szenvedését és elitéltetését, mivel ártatlan ember szenved vele együtt. Békét talál, és a paradicsomba jut. Jézus Krisztus Urunk szenvedése óta, mióta az emberré lett Istent gonosztevőnek tekintették, már nem Ítélhetjük el a bűnözőt ugyanúgy, mint a régi világ; már nem bizhatunk meg teljesen eszünk és érzékszerveink bizonyosságában.

Isten szemszögéből láthatjuk meg azokat a tetteket, melyeket elítélünk, s igy késznek kellene lennünk életünket adni azért a személyért, aki a rosszat tette. Amikor ezeknek a cselekedeteknek mi vagyunk az áldozatai, különleges hatalmat kapunk arra, hogy ezeket a rosszakat egyszer s mindenkorra megbocsássuk. Ez azt jelenti, hogy imádságunk olyan helyzet, ahol Isten elé tárhatjuk mindazt, ami a tőle elidegenedett világban történik. Imádságunknak papi funkciója van. Saját énünket kellene áldozatként fölajánlanunk. Királyi papságnak részeseként arra kaptunk hivatást, hogy minden dolgot szentté tegyünk. A végbevitt rosszat elitéljük, mikor meglátjuk, de a rosszat cselekvő ember a testvérünk, s imádkozni kell érte, sőt élnünk-halnunk kell érte. Ez a lényege annak a közbenjáró könyörgésnek, amely még csak ezután lesz fejtegetéseink tárgya61