Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Alfons Auer: Diakonátus és cölibátus

b) A nős diakonátus pasztoráciős értékei

Óvakodnunk kell attól, hogy a nős diakonátust a cölibátussal szemben értéktelennek tüntessük fel, hiszen a nős diakonátus is sok pozitív értéket mutat fel. Ha eltekintünk az elméleti teológia ellenvetésétől, mely nem engedi meg a generatio carnalis és generatio spiritualis egy személyben való összekapcsolódását, nem győzzük hangsúlyozni, hogy a diakónus jő házasságának példája milyen nagy hatással van az egész közösségre. Különösen fontos ez a jelenkori mélyreható válságban (23). Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a házasság az embert nem kevésbé mélyen és átfogóan érinti, neveli, mint a cölibátus. A nős diakónus az emberi társadalommal, a világ javaival és értékeivel ugyanolyan életszerű kapcsolatban áll, mint a nőtlen pap. A házassággal az ember bizonyos értelemben "megkéri az egész emberiség és az egész világ kezét". Ez sajátos feladatokban, sajátos felelősségvállálásban nyilvánul meg. Ha nős diakónus végezhetné az igehirdetést, akkor az talán jobban benne állna a világban, nyitottabb lenne a világra, életigenlőbb, életképesebb lenne. Végül a nős diakonátus elősegítené az egyház különböző fejlődési fokaihoz való alkalmazkodást. Ezek olykor annyira különbözőek, hogy az összes fejlődési fokozatra, és minién helyre egyaránt vonatkozó merev törvénykezés nem lehet helyes, s ezért terméketlen is marad. Már említettük, hogy a cölibátus törvény a nyugati kereszténység hosszú lelki folyamatának a gyümölcse. Am ha Dél-Amerikára, Afrikára (vagy csak Dél-01aszországra)gondólunk, látjuk, hogy ez a gyümölcs nem mindenütt azonos módon érett meg. Csaknem úgy tűnik, hogy ezeken a területeken a papi cölibátus eszméje maradandóan csak úgy tartható fenn, ha a házas emberek diakonátusa megnyit egy uj, megbízható utat. Az el vallástalanodon környezetben sokszor a házas állapot biztosítja a diakőnusi szolgálathoz szükséges stabilitást és erkölcsi tekintélyt. Határozottan kiemelte ezt D’Souza nagpuri (India) érsek a nijmegeni missziós és liturgikus konferencián (24).

347