Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Alfons Auer: Diakonátus és cölibátus

b) A cölibátus elengedése az aszketikus, spirituális alap- magatartás gyengüléséhez vezet. Az a tudat, hogy valaki egész életére nőtlen állapotra van kötelezve, az önmegtagadásra való készség igen magas követelményét jelenti. A szerelem és a házasság elemi javairól való lemondásban valamiféle magasabb emberi méltóságot, az önmaguktől való teljes függetlenséget vélik látni. Mit felelhetünk erre? Kétségtelen, hogy egy fiatalember a házasságról való lemondást nagy áldozatnak tapasztalja. Ha azonban az élet egészét tekintjük, igen nehéz eldönteni, hogy ki hozza a nagyobb áldozatot. A cölibátusban élő pap,vagy a nős diakónus, akitől a felesége és gyermekei iránt való természetes felelősségvállalás, a példás házaséletre való fokozott kötelezettség, az egyházon kivüli pályafutásról való lemondás, az apostoli élethivatással járó személyes szabadság korlátozottsága, hivatalának alapvetően szolgáló jellege (alázat, engedelmesség stb.) életre szóló erőfeszítést, önmegtagadást, áldozatkészséget követel. Egyébként is önmagában helytelen az a szemlélet, hogy az apostoli élethivatás okvetlenül a legnagyobb áldozattal járó életformát követeli. Erre alapozva nem indokolható a szüzesség elsőbbsége a házassággal szemben. Feltételezhető, hogy a papi nőtlenséget vállaló fiatalember legtöbb e- setben tisztában van a rá váró lemondás súlyával. Igaz, hogy a nős diakónus nem látja kezdettől fogva a rá váró nehézségeket, de ez bőségesen kiegyenlitődik, amikor belenő tényleges felelősségébe. Ezért nem lehet állítani, hogy a nős diakonátus engedélyezése az egyházi hivatalviselők aszketikus és lelki értékének csökkenéséhez vezetne.

c) Legsúlyosabbnak a következő ellenvetés tűnik: a testi és a lelki atyaság nehezen egyeztethető össze egymással. Ez az elgondolás pontosan a nős diakonátus védelmezőinek alábbi fő érve ellen irányul: "A házasság és a szentelés szentségének összekapcsolódásában, ami a diakónus személyében jön létre, olyan sajátosság van jelen, amely a házasság szentségét hatásosan kiemelné" (9). Tény, hogy a pap önmegtartóztatásával már régen összefüggésbe hozták a generatio spiritualis-t ("lelki nemzés", azaz lelki atyaság) (10). Ezt a tételt a skolasztika fejtette ki. A cölibátus értelmét a significatio Christi Me339