Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Alfons Auer: Diakonátus és cölibátus

d) Végül rá kell mutatnunk arra is, hogy ténylegesen létezik sajátos diakőnusi hivatás, azaz valakiben megvan a hajlandóság és vonzalom a lelkipásztor kodás felé anélkül, hogy u- gyanakkor ez meglenne a cölibátus felé is (7). Sok fiatal vész el a lelkipásztorkodás számára, mivel nem tudják vállalni a cölibátus kötelezettségét. Szabad ezeket a pasztorációs lehetőségeket továbbra is kihasználatlanul hagyni? Nem kellene sza - baddá tenni az utat számukra az egyházi szolgálathoz? Amig van elég papi hivatás, addig az eredeti rend még elfogadható. Amikor azonban a paphiány kezd végzetessé válni, akkor már nem tarthatjuk fenn ezt a szabályt. Különleges figyelmet érdemel R. Rouquette javaslata, hogy a diakónusszentelés és a pap- szentelés közé több éves időszakaszt lehetne iktatni, mialatt (a még cölibátusra nem kötelezett) diakónus végérvényesen tud dönteni (8).

2. Érvek a nős diakonátus engedélyezésével szemben

a) Először arra a tényre kell rámutatnunk, hogy a nős diakonátus égés zen uj dolog lenne, amely legalább egy évezre - des megszakítatlan hagyománnyal áll szemben. Ez bizonyára igy van. De itt, amint már említettük, egyházi jogról van sző, amely súlyos okok alapján megváltoztatható, mivel nincs lényegbevágó, s ezért feltétlen érvényű ellentétes értelmű rendelkezés az egyházi hivatalok és a házas állapot kapcsolatáról. EzeákivUl meggondolandó, hogy a diakónusi hivatal, amely most az egyházirend szentségéhez tartozik, ugyanebben az évezredben mint felszentelt diakonátus nem is létezett. Tehát ténylegesen nem állhat fenn semmiféle ellentmondás az eddigi hagyománnyal szemben. Nehezebbnek tűnik az az utalás, hogy a diakónus cölibátusának alapvető okai most is fennállnak. Amint föntebb (I. l.b) megjegyeztük, inkább történelmileg kialakult szempontok azok, amelyek a diakónus cölibátusát szükségesnek találják. A jelenlegi viták során két érv merült fel, amelyeket itt is értékelnünk kell:

338