Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Alfons Auer: Diakonátus és cölibátus

A közösségek ezzel igen elégedettek voltak, ugyanis a diakónus kezelte az egyház javait és a szegények pénzét. Házas embereknél könnyebben feltételezhető, hogy a "család érdekét e- lönyben részesiti a közösség érdekével szemben, az egyház javait nem rendeltetésszerűen használja, hanem a család céljaira forditja, s igy a diakőnusi hivatal lejáratja magát"(4). Ez az érv ma már nem helytálló: a diakónus korunkban nem várományos utóda sem a püspöknek, sem a papnak, s az egyházi javak becsületes kezelésére is van elegendő biztositékunk.

c) A diakonátust, amely ma csak átmeneti fokozat a presz- biterátushoz, mint önálló intézményt kell megujitani. Ezidáig lényegében azért volt a diakónus cölibátusra kötelezve, mert nőtlen pap akart lenni. Egészen uj helyzet állelő abban a pillanatban, mikor a jelölt diakónus akar maradni, és az is marad, igy az eddigi indoklás érvényét veszti. A diakónusra vonatkozó .cölibátus kérdését a papságtól elvonatkoztatva kell vizsgálni. A diakónus teljes értelemben nem pap; mindenekelőtt nem mutathat be szentmisét, nem adhat feloldozást. Amit tesz, azt a pap, közelebbről a plébános megbízásából teszi. Tevékenysége az oltárnál levitái, szolgáló jellegű, szentségi szolgálatai kevésbé ünnepélyesek, mint a papé. "Igaz, hogy a diakónus szent funkciókat gyakorol, de ezék súlya a liturgiában más, mint a papi funkcióké. Szolgálata az oltárnál a levitái szolgálatnak felel meg. Asszisztál a papnak, a plébános megbízásából keresztel, prédikál. A pap szolgálata - a hivő nép meggyőződése szerint is - egészen más jellegű, inkább szakrális" - Írja P.Winninger és J. Hornef (5). A szentelési fokozatban és a feladatkörökben megnyilvánuló különbség lehetővé, sőt szükségessé teszi, hogy ezt a megkülönböztetést elvi síkon is megtegyük. Sőt, talán azt is állíthatjuk, hogy ez az elvi határvonal sokkal pontosabban meghúzható a diakonátus és a preszbiterátus, mint a preszbiterátus és az episzkopátus között. Ez egyébként a keleti egyházban megfigyelhető. A pap és a püspök egyaránt konszekrál, mig a diakónus nem (6).

337