Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Alfons Auer: Diakonátus és cölibátus

Az ankUrai zsinat (314) 10. kánonja szerint szentelés előtt a diakónus kikötést tehetett a püspöknek, hogy később megházasodhasson; aki viszont e kikötés nélkül később mégis megházasodott, az természetesen elvesztette a diakonátust (l). A gang- rai szinódus (340-41) 4. kánonja következetesen kiközösítette azokat, akik azt állították, hogy a nős pap tartotta istentiszteleten nem szabad részt venni. Azokról a papokról volt szó, a- kik házas életet éltek feleségükkel, nem pedig azokról, akik megtartóztatták magukat (2).

Nyugaton az elvirai meghatározás maradt érvényben, a- mely az arles-i szinóduson (314) ismét kiéleződött (can.6). Az arles-i (524), a toledői (527 vagy 531) és a harmadik orléans-i (538) szinódusok megkövetelték a diakónustól szentelés előtt az önmegtartóztatás fogadalmát. Az agde-i (506) szinódus kiterjesztette ezt a feleségekre is (3). Végérvényesen csak a tizenegyedik században a bourges-i (1031) és a rouen-i (1063- 64) szinódusok tiltották meg a házasságot a magasabb szentelésben részesedő klerikusoknak, s egyidejűleg a már házasoktól megkövetelték, hogy bocsássák el feleségüket. VII. Gergely igen erélyesen megkívánta e határozatok végrehajtását, de azért a döntő lépés, a magasabb egyháziak házasságának semmissé nyilvánítása csak utódai - II. Orbán, II. Callixtus és II. Ince -uralkodása alatt történt meg. Ezzel lényegében lezáródott a cölibátustörvény tárgyalása.

Ez a bövid áttekintés egyértelműen mutatja, hogy a cölibátus nem isteni, hanem egyházi jog eredménye.Ez viszont azt jelenti, hogy az egyház, ha súlyos okok indokolják, akár általánosan, akár egy-egy szentelési fokozat számára fakultatívvá teheti.

b) A legsúlyosabb okok, amelyek korábban a diakónus cölibátusát indokolták, meglehetősen bizonytalanná váltak. Már igen korán nőtlen férfiakat választottak püspökké, mivel ők függetlenebbek voltak. Különösen az üldözések alatt nyilvánult ez meg. Mivel azonban a kisebb közösségekben a püspöknek csak egy diakónusra volt szüksége, aki gyakran utóda lett, a cölibátus a diakónus számára is csaknem természetessé vált.

336