Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Alfons Auer: Diakonátus és cölibátus
Alfons Auer DIAKONÁTUS ÉS CÖLIBÁTUS A diakonátus megújításának tárgyalása közben az a nagy jelentőségű kérdés merült fel, hogy vajon nem volna-é szükséges és kívánatos az eddigi cölibátustörvény megváltoztatását javasolni. A kérdés elemzése igen bonyolult, mivel a diakónu- si nőtlenség követelményének megalapozottságát a maga történelmi fejlődésében mindezideig még senki sem dolgozta fel tudományosan. Ezért nehéz állást foglalni a "diakonátus és cölibátus" kérdésének alapvető és gyakorlati szempontjából. Ez az alábbi értekezésben lépésről lépésre világossá válik. I. Történelmi és alapvető meggondolások 1. Érvek a nős diakonátus engedélyezése mellett a) A cölibátus nemcsak a diakónus, hanem a pap és a püspök számára sem isteni, hanem egyházi jog eredménye. Az Újszövetség (különösen a Mt 19, 12 és az 1 Kor 7) nagyra értékeli a házasságról való lemondást. Már korán kapcsolatba hozták idevonatkozó kijelentéseit a papi hivatal eszméjével, noha az Újszövetség maga sehol sem kapcsolta össze az egyházi hivatal viselését a papi nőtlenséggel. Mivel a Mt 19, 12 nem kezdettől fogva befolyásolta meghatározóan a püspökképet, igy nem hozható fel abszolút hivatkozási alap még a püspök házasságával szemben sem (Vö. 1 Tim 3,2). Valójában ez háromszáz évig tartott, mert a 306-os elvirai szinődus megkövetelte a nős püspököktől, papoktól és diakónusoktól a házasélet elhagyását. A nikaiai zsinaton Paphnutius i püspök közbelépése a- kadályozta meg, hogy elfogadják az elvirai "cölibátustörvényt”, melyet valószínűleg a hispániai Hosius terjesztett elő. Ez a- zonban csak a keleti egyház fejlődésére nézve maradt jelentős. 335
