Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Paul Winninger: Diakónus és laikus

azzal a meggondolással indokolhatók, hogy a különböző diakónus! szolgálatokat laikusok is elvégezhetik a keresztség és a bérmálás szentségének erejéből, amely minden keresztényt "királyi papsággal” ruház fel. így a diakonátus felújítása feleslegesnek tűnik. Ez az érv különösen H. Holsteinnél újra és újra visszatér: nem okvetlenül szükséges felszentelnünk valakit ahhoz, hogy karitatív tevékenységet végezhessen, igehirdetést hit - oktatást tarthasson.

Ez a beszédmód rossz kérdésfeltevést és zavarkeltést takar.

A laikus apostolság és a diakonátus különböző dolgok, kiegészítik egymást és nem vetélytársai egymásnak, mint ahogy a laikusok és papok, megkereszteltek és felszenteltek sem. Ez könnyen megérthető az aktiv laikus és a pap viszonyából.

A pap konszekrál, ezért magának is konszekráltnak kell lennie. Első pillantásra kevésbé egyértelmű ez a diakónussal kapcsolatban. Először is a szentelési fokozat történelmi visszafejlődése miatt. Aztán, mivel a diakónus feladatai számszerűen meghatározhatatlanok, a kor körülményeinek megfelelően változnak, s részben már laikusok is elvégezhetik. Amennyiben ezek a feladatok nem konszekrálők, nem igénylik okvetlenül a felszentelést. Különösen akkor nem, ha egyenként tekintjük ő- ket. Ha azonban a vezetésre, vagy az egyes szolgálatok teljesítésére való felszentelés "has zontal ans ágának" gondolatmenetét logikusan végigvezetjük, közvetlenül arra a megállapításra jutunk, hogy a diakónus felszenteltsége felesleges, s mint ilyen a katolikus hit javai közül törlendő. Ebből felismerhető, milyen hamis ez a végkövetkeztetés, mivel hamis állításból indul ki. Mégpedig abból az elvből, hogy az egyházi szolgálatokhoz a felszentelés haszontalan, hacsak ez a szolgálat éppen nem konszekráció. Ahhoz, hogy ebben a kérdésben jól következtethessünk, az egyház és a szentségek teológiája valódi a- rányainak szilárd igazságából kell kiindulnunk, s meg kell kísérelnünk, hogy egységes építménnyé rakjuk össze. Nem ar - ről van szó, hogy egyes szolgálatokat lehatárolunk, s megkérdezzük, szükséges-e hozzá felszentelés, vagy sem, hanem arról, hogy az egyház testét felépítsük. Ehhez aktiv laikusokra és diakónusokra van szükség. Ezt a gondolatmenetet röviden öt lépésben vázoljuk fel;

327