Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Paul Winninger: Diakónus és laikus

1. A szentségek léteznek és kölcsönösen kiegészítik egymást

A szentségeket úgy kell tekinteni, mint isteni alapítójuk gondolta: egymás kiegészítésére és nem egymás korlátozására.

Egyrészt lényeges, hogy a keresztséggel és a bérmálással járó kötelezettségeket, mint például a minden keresztény számára kijelölt missziós feladat, teljes komolyságukban mutassuk be. De ugyanígy fontos a felszentelés teljes gazdagságának, különösen a máig visszaszorított diakonátusnak a kibontakoztatása. A teológiai gondolkodás valódi haladását jelenti az egész szintetikus áttekintése, amely nem tűr kiegyenlítetlen hangsúlyozásokat. A huszadik században a kegyelem idejét éljük, a" melyben az egyház minden területe harmónikus uj rendbe fűződik: a keresztség, a bérmálás, a házasság teljes értelmének ujraátgondolása, ugyanakkor a felszentelés, nevezetesen a dia- konátus újrafelfedezése révén is. Ezért jelentené a szentelés szentségének elhanyagolása a többi szentség, vagy a szervezett katolikus tevékenység javára, a laicizmus bizonyos formájában, a felszentelt hivatalok sajnálatraméltő lefokozását, a- mely végül az egész egyháznak, laikusoknak és a hierarchiának egyaránt ártana . Az ősegyházban, amelynek nem szolgaian másolandó modellnek, de örök időkre szem előtt tartandó példaképnek kell lennie, a hitet többnyire laikusok terjesztették, akik a keresztséggel közvetlenül misszionáriusokká lettek. Es ezzel egyidőben léteznek diakónusok is! Az egyik nem tette fölöslegessé a másikat; sokkal inkább élő kapcsolatban voltak egymással a szervesen megalkotott egyházban. A későbbi időben a diakonátus eltűnése nem jelentette a misszionáló laikusok munkájának fellendülését, inkább az ellenkezője, történt. A diakónusok és laikusok munkanélkülivé váltak, mivel a papok mindenütt, s mindenhatók voltak. A papságnak ez a szerepe, amely alig vonult vissza a világi hatalom köréből, szerencsés módon kezd csökkenni. A diakonátus felújítása logikusan kapcsolódik a laikusok ujraeszméléséhez az egyházban, a- mely Szent Pál szerint a feladatok, azaz a tagok szerves különbözőségét tükrözi Krisztus egységes testében.

328