Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Paul Winninger: Diakónus és laikus

deményezés megtiltásának következménye, hogy a hierarchia az aktiv laikusok ellenére sincs jelen a munka világában. Piz- zardos érsek tiltó levele megnyugtatásképpen arra emlékeztet, hogy "az apostolok a diakónust azért alkalmazták, hogy magukat mentestes its ék világi feladatok alól, s egészen az i- mádságnak és igehirdetésnek szenteljék magukat" (1). Vajon, nem rejtőzik-e itt diszkrét utalás arra, hogy az egyháznak nincs súlyos kifogása az ellen, hogy a diakónusok ezt újra megkíséreljék? Általuk az egyházi hierarchia világában, s a munkásokkal helyreállna a kapcsolat.

6. Forditva pedig, bizonyos számú diakónus révén "a technika világa... saját értékeivel együtt bizonyos értelemben jelen lenne és hathatna a hierarchiában. Fzt a jelenlétet és hatást, a- melynek az újkorban nagy haszna lenne az Anyaszentegyház munkájában, csak kivételesen hordozhatják papok".

A világiak egyházi feladatával, s a laikusok és a klérus kapcsolatával felmerülő nehézségek egy része tulajdonképpen a diakonátus problémája. Csak a diakonátus révén lehet valódi, teológiailag megalapozott, szervezetét tekintve hatékony, jogilag rendezett megoldást találni.

III. A diakonátus nem korlátozza a világiak apostolkodását

A diakonátus felújítása sokakat nyugtalanított. Nem kockáztatjuk-e a világiak apostolkodásának megosztását azzal, hogy a legértékesebb, aktiv laikusokat elvonjuk a szervezett katolikus tevékenységtől,s igy azt megfosztjukélenjáróitól? Nem a pillanatnyilag laikusok végezte tevékenységet "klerikalizáljuk”? Nem dolgozunk-e igy egy kedvező irányú fejlődés ellen, amely oly szerencsésen kezdődött napjainkban, amely a laikusok nagyobb részvételére törekszik az egyház életében? Ezek a kifogások

1/ Vö. ApCsel 6, 4

326