Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Aquinói Szent Tamás: Lét és lényeg

zonyitása, - a bennük rejlő megértés erejénél fogva - nagyon fontos. Azt látjuk ugyanis, hogy a formák - a maguk ténylegességében - nem foghatók fel, hacsak nem azon szempont szerint vizsgáljuk azokat, hogy el vannak választva a matériától és annak feltételeitől; s ezt nem lehet érthetővé tenni a maga ténylegességében, hanem csak azt megértő substantia ereje által, amelynek révén benne léteznek s amely szerint s ami által működnek. Ebből nyilvánvaló, hogy bármilyen "intelligens" substantia mentes a matériától, mégpedig úgy, hogy sem nem része a matériának, és úgy sem fogható fel, mint a matériába helyezett forma amint ez elmondható az anyagi formától.

Azt sem mondhatja senki, hogy a megértést nem akadályozza bármilyen materia, hanem csak a testi értelemben vett materia. Ha ugyanis ez a megértést gátló hatás csak a testi értelemben vett materia részéről adódnék, mivel a matériát nem mondjuk korporálisnak, hanem csak úgy, ha testi forma alatt áll, - akkor nyilvánvaló, ezt a megértést gátló hatást a korporális forma által kapja a materia. Ez pedig lehetetlen, mivel maga a korporális forma is ténylegesen érthető, miként más formák is t. i. amelyeket a matériától elvonatkoztatunk. Ezért az értelmes lélekben (anima intellectiva) és a szellemi lényekben semmiképpen sincs materia és forma összetettség, ha azokban a matériát úgy fogjuk fel, mint a testi szbstantiá-kban, hanem a forma és a lét összetettségéről van itt szó.Ezért van sző causis c. könyv kilencedik tételének magyarázatában arról, hogy a szellemi létező mind a létezést, mind a formát birtokolja, de itt a forma olyan értelemben szerepel, hogy a dolog mibenlétét és egyszerű lényegisé- gét helyettesíti. Hogy mi módon lehetséges ez, az mindjárt kiderül. Bármely dolog ugyanis, ami úgy viszonyul a másikhoz, hogy az egyik a másik létének az oka, az, amelyik az ok, létezhet a másik nélkül is de ez nem lehetséges fordítva. A materia és a forma viszonya viszont olyan, hogy a forma biztosítja a materia számára a létet: s épp ezért lehetetlen, hogy valamilyen materia forma nélkül létezzék; azonban nem lehetetlen az, hogy valamely forma materia nélkül létezzék. A forma u- gyanis nem függ a matériától, mivel forma, de ha mégis találnánk bizonyos formákat, melyek nem képesek arra, hogy önállóan létezzenek, hacsak nem a matériában, ez oly módon történne, amely mód szerint különböznek az első principium308