Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

nasza van ellened, hagyd ott adományodat, menj vissza ahhoz, akit megbántottál, és béklilj ki vele: aztán térj vissza és ajánld fel adományodat!" Ezt a parancsot nagyszerűen értelmezte Uj Teológus Simeon, aki azt mondja, hogy ha felszabadult sziwel akarunk imádkozni, ki kell békülnünk Istennel, lelkiismere­tűnkkel, felebarátunkkal, sőt még a körülöttünk levő tárgyak­kal is. Tehát az imaélet feltétele az evangéliummal összehan­golt élet. Olyan élet, amely az evangéliumból kapott parancso­kat és tanácsokat szinte második természetévé teszi. Nem elég, ha úgy engedelmedkedűnk ezeknek, mint a szol­ga gazdája parancsának. Fontos, hogy akarjunk is engedelmes­kedni teljes szivből, mint a Mennyek Országának fiai, gyer­mekei, akik őszintén akarják is azt, amit imádságukban kér­nek: "Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod!” Vizsgáljuk meg hát most találkozásunkat az Úrral a külön­féle sajátos helyzetekben: alázatban, igazságban, kétségbeesés­ben, zűrzavarban, az életben, a csendben s a liturgiában! Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni Ha nem feledkeznénk meg arról, hogy minden találkozás Isten­nel, és minden mély találkozás az emberrel Ítéletet, krízist jelent, bizonyára teljesebb, osztatlanabb szívvel és óvatosab­ban keresnénk Istent. Még olyankor sem keserednénk el, ha ez a találkozás nem valósul meg rögtön. Remegő szívvel kö­zelítenénk Istenhez. Számos csalódástól és sok hasztalan eről­ködéstől kímélnénk meg magunkat, minthogy Isten nem adja át magát nekünk, amennyiben nem tudjuk elviselni a találkozást. Előkészitget rá, mégpedig olykor egész hosszú várakozással. Az Evangélium állit elénk olyan példákat, amelyeket utánoznunk lehetne ezzel kapcsolatban. Lukács bemutat tiz leprást, akik meg szeretnének gyógyulni. Krisztus felé közelednek, de egy bizonyos távolságra tőle megállnak, hiszen tudják, hogy tisz­tátalanok. Szerencsétlen nyomorúságukban az Úrhoz kiáltanak 28

Next

/
Thumbnails
Contents