Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Orosz László: A Filioque-kérdés a mai ortodox teológiában

mián túl megkereste a latin nézetekben rejlő igazságtartalmat, s azt egyoldalúságától megszűrve gazdagította vele a patrisz- tikus hagyományt. - A Szentlélek személyes valóságának forrása kizárólag az Atya, - vallja ő is. - Mivel azonban a Szent- háromság egylényegü, az örök megnyilvánulását tekintve a Szentlélek a Fiútól tündöklik fel. Az Atyától származó Szentlélek a természetét tekintve az Atya és Fiú lényegéből való. Persze akkor hozzá kell tenni: a Fiú is az Atya és Lélek lényegéből való! (3) Ahogyan Atheganorasz pátriárka megfogalmazta; "Nem azt mondjuk katolikus testvéreinknek: nincs igazatok! hanem: a szeretet még nagyobb! Ti tudjátok azt, hogy a Fiú jelen van, mikor az Atyától előjön a Lélek. Mi pedig hozzátesszük, hogy a Lélek is ott van, mikor az Atya szüli a Fiút. Ok hárman mindig jelen vannak: együtt, az egységben. Ez - maga a csoda!"(4)

Vajon milyen apologétikus szempontok vezethetik ma az ortodoxokat? V. Lossky-t és S. Boulgakovot (5) követve ma az apofatikus teológia fő képviselői azt hangsúlyozzák, hogy a hitvallásba bekerült "származás" és "születés" sző nem definiálása, hanem csak jelzése a fölfoghatatlan isteni titoknak."Tudjuk, hogy különbség van a születés és származás között, de hogy milyen az a különbség, azt már nem." - vallotta Damaszkuszi Szent János. (6). A két kifejezés által meghatározott tartalom eszerint csupán annyi, hogy az "istenség forrásától" (7), az Atyától eredő Fiú és Szentlélek egyaránt isteni természetű, s mivel különböző módon viszonyulnak létforrásukhoz, egymástól is különböző személyek (8). Könnyű elképzelni, mekkora felháborodással olvassa a patrisztikus szentháromságképhez kötődő ortodox teológus Szent Tamás mondatát; "Personae sunt ipsae relationes” (9). Mert a görög atyák gondolkodása szerint a szentháromsági személyek végtelen titkát nem meriti ki a "relatio" arisztotelészi kategóriája (10). Palamasz Szt Gergely óta számos teológus megismételte, hogy a származási relációk a személyi sajátosságok közé sorolhatók, s az "ilyen sajátosságok még nem megalkotják a személyt, hanem pusztán jellemzik azt"(ll). Ha valaki ilyen előfeltételekkel gondolkodik, talán nem is lehet elfogadnia a középkori nyugati "fi282