Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Molnár Ferenc: Megjegyzések Szent Jeromosnak a Márk-evangélium harmadik fejezetéhez irt kommentárjához

tartalmát már korábban kifejtette, kénytelen itt az apai nevet értelmezni. Az ’alaf (tanult) vagy az ’eief (ezer) arám szóból eredezteti az Alfeust. Ot is az ószövetségi Jákobbal hozza kapcsolatba. Jákob, miután viaskodott az "angyallal", ezt az

Ígéretet kapta:

__mivel hősnek bizonyultál és emberek fölött

fogsz győzni (Ter 32, 29). Jákob harcaiban tehát az Ur védelme alatt áll. Ezért idézi rá a Zsolt 91,7-et:

" S ha ezren esnek is el oldaladon,

jobbod felől tízezren,

téged nem találnak el. "

A versben az ezrek sző utal Alfeusra (az ezredikre). Ha már harcról van sző, akkor persze nem hagyhatja ki, hogy ne utaljon Szent Pálra, akinél azt olvassuk, hogy a lelki fegyverzetbe öltözött hivő harcol a szellemi ellenség' ellen.

"Es Tádét, aki "szivecske", azaz a "szivek tisztelője". Aki teljes éberséggel őrzi meg szivét. Isten ugyanis a szív tisztasága által válik láthatóvá, miként a tiszta kristály által megnyilvánul a kifejezett forma."

A héber taddaj valószínűleg bátrat jelent- A nyugati kéziratokban Tádé Lebbeus néven található meg. A Lk 6,16 és az ApCsel 1, 13-ban szereplő Judást, a fiatalabb Jakab testvérét azonosították vele, s Origenész óta a Judás Tádé kettős névvé kapcsolták össze, hogy a hagyomány nehézségeit összhangba hozzák. Jeromos a Lebbeus nevet magyarázza: a leb (szív) sző kicsinyítő képzős alakja lebbaj (sZivecske). Mivel az evangéliumok a nevén kívül semmi adatot nem közölnek róla, igy Jeromos a tisztaszivhségről ir egy szép költői hasonlatot.

"A kánaáni Simont, aki zelóta is. Simont a "szomorúság hordozójának" fordítjuk.Boldogok ugyanis, akik sírnak, mert meg- vi gaszta Itatnak (Mt 5, 5). Háromszoros gyászt kell annak elviselnie, aki az eljövendő vigasztalást keresi. Dáviddal és Máriával együtt adós a saját bűneiért. Pállal együtt sir a sirők- kal, sokat sir Jánossal, aki ezt irta: És sokat sírtam, mert