Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Molnár Ferenc: Megjegyzések Szent Jeromosnak a Márk-evangélium harmadik fejezetéhez irt kommentárjához

Molnár Ferenc

MEGJEGYZÉSEK SZENT JEROMOSNAK A MÁRK-EVANGÉLIUM HARMARDIK FEJEZETÉHEZ ÍRT KOMMENTÁRJÁHOZ

Szent Jeromostól ismerünk egy összefüggő Márk-evangélium kommentárt. A latin nyelvű szöveg a Migne, Patrologia Latina 30. kötetében a 619 D - 623 A helyen található. Ebben a dolgozatban a 3. fejezetre vonatkozó magyarázat szövegének fordítására, értékelésére vállalkozom.

Jeromos kommentárját nem érthetjük meg magából a szövegből. Ismernünk kell szentirás-magyarázati elveit, a Szent- irásről, sugalmazásről vallott nézeteit, kora pasztorációs igényeit. Jeromos nem volt rendszerező elme, saját egzegetikai módszere sem volt, legalábbis óvakodott attól, hogy rendszerezetten írásba foglalja. Eleinte az allegorikus egzegézis hive. Ebben Origenészt tekintette példaképének. Később szembefordult mesterével, s az volt a véleménye, hogy a magyarázónak elsősorban a szöveg szó szerinti - történeti értelmét kell kibontania. Az allegorikus egzegézissel azonban egész életében nem tudott szakitani. Nem is foglalkozott az allegorikus egzegézis apológiájával. Neki már természete volt ez a magyarázati elv. Ahhoz, hogy megértsük a számunkra kissé már ide- genszerü kommentárt, vissza kell mennünk Jeromos korába, meg kell vizsgálnunk, hogy mit jelentett a Szentirás a szentatyák korában, milyen szentirás-magyarázati kritériumokat tartottak szem előtt. Fz a kor tágabb értelemben az első 6-7 keresztény évszázadot jelenti.

A második század közepétől a kereszténység egyre inkább elterjed a Birodalomban, mind nagyobb tömegeket fogad magába. A zsidó-keresztény vita jelentőségét veszti. A kereszténységnek inkább a kor vallási és filozófiai áramlataihoz való viszonyát kellett tisztáznia. Mintegy 150 éven keresztül az egy261