Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Orosz László: A korai kerszténység helyi egyházai és hatásuk mai egyházszemléletünkben

ház teológiájává mélyíteni (6). Az Egyházak Ökumenikus Tanácsán viszont egyre több figyelmet fordítanak a helyi gyülekezetek összehangolására. A "Hit és Konstitució" munkacsoport már évtizedek óta az egységesülés igényét hangoztatja: de u- gyanakkor megannyi tanulmány is kiemeli a helyi egyházak sajátosságai közül a testvéregyházak részéről történő elfogadás fontosságát (7). Hogy mennyire eredményes lehet ennek a két áramlatnak együttműködése, ezzel kapcsolatban majd elsősorban Y. Congar és J. Meyendorff egy-egy tanulmányát (8) vesz- szük alapul. ízelítőén hadd álljon most itt a new-yorki ortodox teológus frappáns bevezető mondata: "A Krisztus nevében ösz- szegyült, püspök által vezetett és eukharisztikus lakomát ünneplő helyi keresztény közösség ténylegesen maga a katolikus egyház és Krisztus Teste, nem pedig töredéke az egyháznak vagy pusztán része a testnek; ugyanis az egyház Krisztus révén "katolikus", nem pedig emberi tagsága révén. "

A II. Vatikáni Zsinat tanítását ugyanebben az irányban i- gyekszenek elmélyíteni nálunk is a legjelesebb teológusok.

A Zsinaton kikristályosodtak a primátus és episzkopátus kérdései, s előtérbe kerültek az Isten egész népének aktiv közreműködésével végzett püspöki liturgiák. De lehet-e ekklézio- lógiát építeni ilyen elméleti, rendkívül ritka esetekre, mikor ezzel szemben a "paroikia” már jőnéhány évszázada nem a püspök közösségét jelöli, s a papjai által vezetett keresztény nép már alig-alig találkozik püspökével? Választ lehet-e még adni a helyi közösségek alapvető problémáira a Zsinat kijelentéseivel, amelyekben a diakonátus és papság kizárólag a püspöki szolgálat származékaiként jelennek meg? Végleg meghatározta-e a diakónusok helyét a Zsinat, mikor épp az állandó diakonátus visszaállításakor ennek a csoportnak szolgálati sajátosságát nem jelölte meg; tehát mikor definíciójuk szerint a diákonusok továbbra is szinte "árengedményes, csonka papok”, azaz "misézési képességek hiján lévő papok”maradtak? Megtalálhatja-e már az uj zsinati egyházképben a helyét például a

6/ vö. Lanne, pp. 481-512 7/ vö. Alimén, pp. 512-438

8/ Congar (Autonomie...) és J. Meyendorff: (The Catholicity) p. 5

239