Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

titkos kincsre. Ilymódon, ha Istent meg akarjuk találni, le kell ásnunk a legbelső szobáig, ahol Istennek teljes országa lelkünk mélyén jelen van, ahol Istennel találkozhatunk, A legjobb eszköz, amely minden akadályon keresztülhatol, az imádság. A legfontosabb az, hogy figyelmesen, egyszerűen és őszintén imádkozzunk, anélkül, hogy a valóságos Istent bármilyen hamis Istennel, bálvánnyal, képzeletünk termékével helyettesítenénk, és ne törekedjünk semmilyen előzetes, misztikus élményre szert tenni. Az imádság szavaira koncentrálva és biz- va abban, hogy minden kiejtett szavunk eljut Istenhez, használhatjuk saját szavainkat, vagy nagy emberek szavait, hogy a lehető legjobban kifejezzük mindazt, amit lelkűnkben érzünk, vagy m^sejtünk. Isten nem a szavak sokasága, hanem azok igazsága szerint fog bennünket meghallgatni. Amikor saját szavainkkal szólunk Istenhez, legyünk világosak, ne törekedjünk se hosszúságra, se rövidségre, hanem az igazságra.

Vannak olyan pillanatok, amikor spontán módon, nehézség nélkül tudunk imádkozni, máskor viszont kiszáradt forráshoz hasonlítunk. Ilyenkor kell más emberek imáit használnunk, a- melyek magukban hordozzák mindazt, amit hiszünk, mindazt, amit ebben az adott pillanatban szivünk mélyén nem érzünk. Ekkor kétszeres hittel kell imádkoznunk, nemcsak Istenbe, hanem saját magunkba vetett hittel, bíznunk kell abban a hitben, amely ha pillanatnyilag homályosan is,de részünket alkotja.

Életünknek vannak olyan pillanatai is, amikor nincs szükségünk sem a saját, sem mások imádságos szavaira, amikor tökéletes csöndben imádkozunk. Ez a tökéletes csönd jelenti az ideális imádságot, feltéve, ha valóságos csöndről, és nem álmodozásról van sző. Nagyon kevés tapasztalatunk van arról, hogy mit jelent a test és a lélek mély csöndje, amikor lelkünket tökéletes derű, testünket pedig teljes nyugalom szállja meg, semmi sem nyugtalanít vagy zavar bennünket, amikor egész lelkünket eltölti az Isten felé kitárulkoző imádat.Lehetnek olyan pillanatok is, amikor fizikailag jól érezzük magunkat, szellemileg viszont fáradtak vagyunk, nincs kedvünk megszólalni, hi158