Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

Minden emberi életnek visszhangja van, egészen az utolsó Ítéletig, és az ember örök, végső sorsát nemcsak az a rövid idő határozza meg, amit ezen a földön élt, hanem életének eredményei, annak jó, vagy rossz következményei is. Azok, akikben az elvetett mag terméke talajra talált, befolyásolhatják az eltávozott sorsát imádságos könyörgésükkel Istenhez, hogy áldja meg azt, aki megváltoztatta életüket, és létüknek értelmet adott.

Állhatatos szeretettel, hűséggel és hálaadással fordulva Istenhez, belépnek abba az örök királyságba, amely túl van minden idő-korláton és igy befolyásolhatják a közülük eltávozott sorsát és állapotát. Nem igazságtalanságot kérünk Istentől, nem csak az a kérésünk, hogy bocsásson meg ennek az embernek, minden elkövetett vétke ellenére, hanem hogy áldja meg mindazért a jóért, amit cselekedett, amelyről mások élete tesz tanúbizonyságot.

Imádságunk a hála és a szeretet megnyilvánulása, mert létünk annak folytatása, amiért ő élt. Nem azt kérjük Istentől, hogy legyen igazságtalan, nem képzeljük azt, hogy mi irgal- masabbak vagyunk, jobban tudunk szeretni, mint 0, nem az a kérésünk, hogy legyen könyörületesebb, mint egyébként lenne, hanem Isten Ítéletéhez uj bizonyítékkal járulunk hozzá és azért imádkozunk, hogy vegye figyelembe azt a bizonyítékot, és Isten áldása bőségesen szálljon le arra, aki oly sokat jelentett a mi életünkben. Ne felejtsük el, nem azért imádkozunk, hogy Istent valamiről meggyőzzük, hanem bizonyságot teszünk arról, hogy ez a személy nem hiába élt, szeretett és nem hiába váltott ki maga iránt szeretetet. Bárki, aki valamilyen módon a szeretet forrása volt, már fölhozhat valamit mentségére, de a földön maradottaknak a feladata, hogy tanúságot tegyenek arról, amit őérettük tett. Ez továbbra sem jóakarat, vagy érzelmek kérdése. Szíriái Szent Izsák azt tanítja, hogy ne korlátozzuk imádságunkat szavakra, hanem egész életünk váljék Istenhez szóló imádsággá. Ennélfogva ha elhunytunkért imádkozni akarunk, életünknek támogatnia kell az imádságot. Nem e- legendő időről-időre bizonyos érzést ébreszteni magunkban

139