Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

én szeretnék tenni, de nem tudok." Imádságunk megbízatás Isten számára, mi nem tudunk teljes igazsággal imádkozni azokért, akiket nem vagyunk képesek megsegíteni. Készen kell állnunk - Izaiáshoz hasonlóan - az Ur hivő szavára: "Kit küldjék el, és ki megyen el nékünk?", és a feleletre is: "Imhol vagyok én, küldj el engemet" (íz. 6, 8).

Sokakat megdöbbent a halottakért mondott imádság gondolata, és csodálkozva kérdik, mi ennek a célja, mit lehet remélni ettől az imádságtól? Vajon megváltoztatható-e a halottak sorsa, ha imádkoznak értük, az imádság meggyőzi-e Istent, hogy igazságtalan legyen és ajándékozza nekik azt, amit nem érdemeltek meg?

Ha hisszük, hogy az élőkért mondott imádság segit azokon, miért ne imádkoznánk a halottakért is? Csak egy élet van, a- hogy Szent Lukácsnál olvassuk: "Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene" (20, 38). A halál nem a vég, hanem csak egy állomás az emberi sorsban, és ez a sors nem kövesedik meg a halál pillanatában. Az a szeretet, melyet imádságunk fejez ki, nem lehet hiábavaló; ha a szeretetnek csak a földön lenne hatalma, és semmi hatalma nem lenne a halál után, tragikusan ellentmondana a Szentirás Szavainak, hogy erős a szeretet, mint a halál (Énekek Éneke 8, 6), és az Egyház tapasztalatának, hogy a szeretet hatalmasabb a halál - nál, mert Krisztus - emberiség iránti szeretetében - legyőzte a halált. Helytelen azt gondolni, hogy az embernek a földi élettel való kapcsolata halálával megszűnik. Az ember életének folyamán elvet magokat, ezek más ember lelkében életre kelnek, és sorsukat befolyásolják; e magokból született gyümölcs nemcsak azoké, akik hordozzák azt, hanem azoké is, akik elvetették. Mindazok az írott, vagy elmondott szavak, melyek egy ember életét, vagy az egész emberiség sorsát megváltoztatják, mint például az igehirdetők, filozófusok, költők vagy politikusok szavai, szerzőik felelősségét hordozzák, nemcsak a rosszak, hanem a jók is; és szerzőik további sorsára is hatással van az a mód, ahogyan azok az utánuk élőket befolyásolták.

138