Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

melyben a kérés egy adott szituációval kapcsolatos, "ha-imád- ságnak" kell lennie, A legtöbb esetben nem tudjuk, hogyan i- mádkozott volna Krisztus a mi helyünkben, ezért hozzátesszük a "ha"-t, ami azt jelenti, hogy amennyire mi értjük és ismerjük Isten akatatát, ez az, amit óhajtunk, feltéve, ha megfelel az O akaratának. A "ha” azonban mást is jelent: "e szavakkal az a kívánságom, hogy a legjobb történjék, ezért Te megváltoztathatod kérésemet bármi másra, választásod szerint, csak a szándékomat tekinted, a Te akaratod teljesülését óhajtom, akkor is, ha ostoba vagyok a megfogalmazására, hogyan szeretném, hogy valóra váljék” (Róm. 8:26). Amikor például valakiért imádkozunk, hogy gyógyuljon meg, vagy térjen vissza utazásáról egy adott időpontban, valami - általunk lényegesnek tartott - cél érdekében, valódi szándékunkkal jót kívánunk neki, de ebben nem láthatunk világosan, a mi időzítésünk, tervezésünk lehet rossz is. A "ha" azt jelenti, hogy amennyire a helyes utat értem, úgy történjék, de ha tévedek, ne a szavaimra, hanem a szándékomra tekints. Optinai Ambróziusz sztarec olyan előrelátással rendelkezett, amellyel meg tudta Ítélni, hogy egy embernek mi válik majd valóban hasznára.

A monostor ikonfestője éppen egy nagyobb pénzösszeget kapott kézhez és hazautazáshoz készülődött. Valószínűleg imádkozott azért, hogy azonnal útra kelhessen, a sztarec azonban szándékosan késleltette a művészt három napig és ily módon megmentette attól, hogy egyik munkása megölje és kirabolja. Amikor végre elindult, a gonosztevő már elhagyta leshelyét, a festő csak évekkel később fedezte fel, hogy milyen veszedelemtől óvta meg a sztarec.

Gyakran imádkozunk valakiért, akit szeretünk, aki szükséget szenved, és mi nem tudunk rajta segíteni. Gyakran nem tudjuk mi a helyes megoldás, nem találjuk a segítő szavakat, még a legszeretettebb lényhez sem. Néha tudjuk, hogy semmi mást nem tehetünk, mint hallgatunk, habár készek vagyunk a másikért életünket áldozni. Ebben a lelki állapotban nyugodtan Istenhez fordulhatunk, az O gondjaira bízzuk az egész helyzetet és igy imádkozunk: "Istenem, Te mindent tudsz, a Te szereteted tökéletes, vedd kezedbe ezt az életet, tedd azt, amit

137