Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Élő imádság
lye, itt nemcsak jog szerinti, hanem elismert Teremtő és Ur. A templomon kivill úgy cselekszik, amikor és ahogyan tud, a templomban azonban Övé minden erő és hatalom,és nekünk kell // / Őhozzá mennünk. Amikor templomot építünk, vagy imádságra kijelölünk egy helyet, cselekedetünk messze túlmutat a tény nyilvánvaló jelentőségén. Az egész világ, Isten alkotása, a bűnös ember lakhelyévé vált, a gonosz tevékenységének szinterévé, állandó harc dúl itt, és nincs a földön egyetlen hely sem, melyet vér, szenvedés vagy bűn ne gyalázott volna meg. Amikor ebből egy kis részt kiválasztunk és a kegyelmet közvetítő szentelés szertartásában magának Istennek a hatalmát kérjük, hogy áldja meg azt, amikor megtisztítjuk a gonoszság szellemétől, és e talpalatnyi földet elkülönítjük Isten számára, akkor a megszent- ségtelenitett világból foglaltunk vissza egy kis részt Istennek. Azt is mondhatjuk, hogy ezen a helyen nyilatkozik meg hatalommal Isten Országa. Amikor egy templomba belépünk, tudnunk kell, hogy Isten megszentelt földjén állunk, és ehhez méltóan kell viselkednünk. A templom falain látható ikonok nem pusztán képek vagy festmények: az ikon valóságos jelenlétnek a gyűjtőpontja: Arany - szájú Szent János azt tanácsolja, hogy mielőtt imádkozni kezdünk, álljunk az ikon elé és csukjuk be szemünket. Csukjuk be a szemünket - mondja -, mert a vizuális segítség, az ikon tanulmányozása nem segít az imádságban. Nem olyan értelemben beszélünk itt lényegi jelenlétről, mint ahogy a kenyér és a bor Krisztus teste és vére. Ilyen értelemben az ikon nem Krisztus, de a kettő között titokzatos kapcsolat van. A kegyelmi erő révén az ikon - Palamasz Gergely szavai szerint - részesévé válik Krisztus energiájának, Krisztus aktiv erejének, mely üdvözülésünket szolgálja. Az ikonfestés az imádságnak egy formája. A kiválasztott fát és a festményt megszentelik, maga a festő pedig böjtöléssel, gyónással, áldozással készül a munkára. Munkája folyamán aszkétikus életet folytat. Miután a mü elkészült, szentelt 133
