Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

mekben kell megnyilvánulnia és gyakran valóságos, mély változás helyett megelégszünk az érzelmekkel.

Amikor valakit megsértünk és rájövünk, hogy helytelenül cselekedtünk, legtöbbször felkeressük az illetőt és sajnálkozásunkat fejezzük ki, és ha beszélgetésünk érzelmileg telitett volt, ha sok könny, megbocsájtő, megható szavak kisérték, akkor azzal az érzéssel távozunk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk. Együtt sirtunk, megbékéltünk, immár minden rendben van. Pedig semmi sincs rendben, csupán saját erényeinkben gyönyörködtünk és a másik személy, aki lehet, hogy jószivü, könnyen meghatódó, válaszolt érzelmi jelenetünkre. Ez semmi esetre sem jelent megtérést. Senki sem kivánja, hogy köny- nyeket hullassunk, hogy az áldozattal megindító találkozást hozzunk létre, még akkor sem, ha Isten az áldozat. Miután beláttuk, hogy helytelenül cselekedtünk az a feladatunk, hogy jóvá tégy ük.

A megtérés azonban itt sem ér véget; sokkal messzebbre vezet az a folyamat, melyben megváltozunk. A megtérés elkezdődik, de soha nem ér véget. Állandó fejlődésben lévő folyamatot jelent, amelynek során fokozatosan, egyre erőteljesebben azzá válunk, amivé kell lennünk, egészen az ítélet napjáig, amikor a bűn, megtérés, igazságosság fogalmait egy uj élet uji fogalmai váltják fel Krisztus szavai szerint: "íme mindent újjá teremtek" (Jel. 21, 5).

Imádkozni mindenhol lehet, mégis vannak olyan helyek, ahol az imádság természetes atmoszférára talál; ezek a templomok, amelyekben beteljesedik az Ígéret: "megvidámitom őket imádságom házában" (íz. 56, 7).

Miután felszentelték, és ezáltal minden mástól elkülönítették, a templom Isten lakhelyévé válik. Isten másképpen van itt jelen, mint a világ más részén. A világban idegenként, vándorként jelenik meg, ajtóról ajtóra járva, akinek sehová sincs fejét lehantania, úgy jár, mint a világ Ura, akit a világ kivetett és királyságából elűzött, és* aki visszatért, ho^y népét megmentse. A templomban viszont otthon van, ez az O lakhe132