Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

katársaivá (I. Kor. 3, 9). Ha egy akaratunk van, akkor külső cselekedeteink által fokozatosan bensőleg is átalakulunk.

Láthatjuk, hogy az isteni élettel való teljes közösségünk mindaddig nem valósulhat meg, amig gyökeresen meg nem változunk. Ezért elszántan közelednünk kell istenhez, hogy átalakíthasson, megváltoztasson bennünket, és mindenekelőtt megtérésünket kell kérnünk. A latin "conversio" fordulatot, a dolgok irányában történt változást jelent. A görög "metanoia" kifejezés az értelem megváltoztatását jelenti. A megtérés azt jelenti, hogy életünket nem szórjuk többé szét számtalan irányban, hanem egyetlen irányt akarunk követni. Sok mindentől elfordulunk, amit kizárólag azért értékeltünk, mert kellemes vagy hasznos volt számunkra. A megtérés első hatása az, hogy értékítéletünk átalakul: mindennek a középpontjába Isten kerül, és minden dolog uj helyzetet, uj értékrendet nyer. Mindaz, ami Istené, ami Hozzá tartozik, igaz és valóságos. Mindannak pedig ami Rajta kivül van, nincs sem értéke sem jelentősége.A megtérés azonban nem csupán az értelem megváltoztatását jelenti. Lehet, hogy értelmünkben megváltozunk, és tovább nem jutunk: a következő lépésben az akaratnak kell működésbe lépnie, amig akaratunk nem kel életre és nem irányul Isten felé, addig nem beszélhetünk megtérésről, legfeljebb csak egy kezdeti, még alvó, tétlen változás van bennünk. Nyilvánvaló, hogy nem elegendő a helyes irányba tekinteni, és soha sem mozdulni.A bün- bánatot nem szabad összetévesztenünk a lelkiismeretfurdalás- sál, ez nem abból áll, hogy rettentően sajnálkozunk a múltban elrontott dolgok felett, hanem tevékeny, valóságos magatartást jelent, ami abban nyilvánul meg, hogy a helyes irány felé haladunk. Ez van világosan megfogalmazva a két fiúról szóló példabeszédben, akiket atyjuk munkálkodni küldött szőlőjébe (Mt. 21:28). Az első azt mondta: "elmegyek", de nem ment. A másik azt mondta: "én nem megyek", azután elszégyeilte magát és elment dolgozni. Ez volt a valódi bünbánat. Soha nem szabad magunkat abban a képzeletben ringatnunk, hogy a múlt felett való sirásunk a bünbánat megnyilvánulása. Részben természetesen az, de mindaddig valótlan és meddő marad, amig nem vezet bennünket az Atya akaratának teljesítésére. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a bünbánatnak szép érzel131