Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

sem teljesen aktívak, sem passzívak. Nem lehetünk aktivak abban az értelemben, hogy saját magunk ösztökélésével, erőfeszítésével nem tudunk felkapaszkodni az égbe, és Istent sem tudjuk onnan lehozni. Nem lehetünk azonban passzívak, sem tétlenek, mert Isten nem tárgyként kezel bennünket, nem lenne valóságos a kapcsolatunk, ha kizárólag az O cselekedetei hat- nának bennünk. Az aszkétikus magatartást az őrködés jellemzi, a katona őrködése, aki az éjszakában addig vigyáz, ameddig képes, és a lehető legéberebben, legtudatosabban figyel mindarra, ami körülötte történik, készen arra, hogy bármilyen lehetséges esetben helyesen és gyorsan cselekédjék. Bizonyos fokig passzív, mert tétlenül áll, másrészt viszont ez intenzív tevékenység, mert éberen és fokozott figyelemmel őrködik. Fokozott érzékenységgel hallgatózik, figyel, mindenre készen.

Ugyanez történik a lelki életben. Isten jelenlétében teljesen csöndben és figyelemben, éberen és nyugalomban kell meg- állnunk, de elérkezik a pillanat, amikor éberségünk elnyeri jutalmát, mert valami történni fog; Ezenkívül, ha éberen figyelünk, akkor figyelmünk nem csupán egyetlen dologra, hanem mindenre kiterjed, ami körülöttünk történik. Készen kell lennünk arra, hogy bármilyen élményt elfogadjunk, amit Isten küld. Amikor az imádságban eltöltött percekben bizonyos melegséget érzünk, nagyon könnyen beleesünk a kisértésbe, hogy a következő napon ugyanennek az érzésnek a reményében jövünk Istenhez. Ha a múltban melegséggel, vagy könnyekkel, törede- lemmel vagy örömmel imádkoztunk, olyan érzés reményében fordulunk Istenhez, amit már tapasztaltunk és nagyon gyakran a régi érzésre várva, elkerüljük az uj találkozást Istennel,

Isten a legkülönfélébb módokon közeledhet hozzánk; érezhetünk örömet, félelmet, töredelmet, vagy bármi mást. Nem szabad elfelejtenük, hogy amit ma fogunk érezni, meg ismeretlen előttünk, mert Isten, ahogyan Ót tegnap megismertük, holnap már másképpen tárja fel magát előttünk.

118