Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Élő imádság
Elmélkedés és imádság Az elmélkedést és az imádságot gyakran összetévesztik, de ebben nincs semmi veszély, ha az elmélkedés imádsággá fejlődik; csak akkor, ha az imádság fejlődik vissza elmélkedéssé. Az elmélkedés elsősorban gondolkodást jelent, akkor is, ha gondolataink tárgya Isten. Ha fokozatosan elmélyülünk az imádság, az imádat érzésében, ha Isten jelenléte oly erősen növekedik bennünk, hogy megértjük Istennel való közösségünket, ha az elmélkedésből fokozatosan imádság születik, akkor helyes utón járunk; az ellenkezőjét azonban soha sem szabad megengednünk, ebben az értelemben szigorú különbséget kell tennünk elmélkedés és imádság között. A fő különbség az elmélkedés és a vaktában folyó gondolkodás között a következetességben van: az elmélkedés a szellemi mértékletesség aszketikus gyakorlata. Remete Teofán a szokásos emberi gondolkodásmódról azt Írja, hogy a gondolatok szunyograj módjára zümmögnek fejünkben, minden irányban, egyhangúan, minden rend és különösebb eredmény nélkül. A legelső dolog, amit meg kell tanulnunk, gondolatunk választott tárgyától függetlenül, hogy egy fonalat kövessünk. Valahányszor Istenről, Istennel kapcsolatos dolgokról, bármiről, ami a lelki élettel kapcsolatban van, gondolkodni kezdünk, másodrendű gondolatok jelennek meg; minden oldalon olyan sok lehetőséget látunk, annyi mindent, ami érdekességet, gazdagságot rejt, de mivel gondolkodásunk tárgyát már kiválasztottuk, mindegyikről le kell mondanunk, kivéve a választottat. Ez az egyetlen mód, hogy gondolataink következetesekké váljanak, és mélyre hatolhassanak. Az elmélkedésnek nem az a célja, hogy akadémikus gyakorlatra tegyünk szert a gondolkodásban, nem pusztán szellemi teljesítményre, vagy gyönyörű gondolatmenetre törekszünk, minden további következmény nélkül, hanem Isten vezetése alatt folyó és Isten felé irányított gondolatsorra, melynek el kell vezetnie azokhoz a következtetésekhez, hogy miképpen éljünk. 119
