Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

III. Emberi hibák az Isten országában (I.)

34

Egyház tehát szent. És mégis ugyanez a szent Egyház a történelem folyamán ismételten szembeszállóit olyan túlzó felfogásokkal, mintha az Egyházhoz csak a «tökéletesek», csak a «tiszták», csak a szentek tartozhatnának.

Az Ur Jézus szavai ugyanis mást tanítanak. Tanítják, hogy az Egyház földjén búza és konkoly vegyesen nő, hogy az Egyház hálójában jó és rossz halak vegyesen vannak, egész az ítélet nagy napjáig, amikor a konkolyt a búzától végleg elválasztják. Addig azonban az Egyháznak meg kell maradnia az isteni irgalom nagy házának, amelynek ajtaja tágra=nyitva várja a «méltatlanokat» is, a «tökéletleneket» is, mert ezek is megtérhetnek és méltókká és tökéletesekké válhatnak még a halál pillanatában is.

Tehát szent a mi Egyházunk, mert szent az Alapítója: az Isten Fia. Szent, mert szent célra akarja vezetni híveit: a megszentelődésre. Szent, mert szentek eszközei, melyeket e célra használ : a szentségek. De nem szent olyan értelem» ben, mintha minden tagja már valóban elérte volna a lelki tökéletességet. Ezt nem mondhatja el sem híveiről, sem — sajnos — papjairól. Hibát, gyöngeséget, botlást és bűnt ott is találunk. Ez fáj nekünk, szeretnők, bár ne így volna: de megváltoztatni a dolgot nem vagyunk képesek. Nem pedig azért, mert emberekről van szó, törékeny, esendő emberekről.

b) És még egyet ne feledjünk. Ne feledjük el az élet törvényszerű ritmusát, amelynek az Egyház is alá van vetve, mert hiszen szintén élő szervezet.

Az ember dolgozik órák hosszat, aztán elfárad, lefekszik és alszik. Mikor pedig fölébred, mintha kicserélték volna: frissen kezd újra az alkotó munkához. Az Egyház története is világosan mutatja ennek az elfáradásnak, szendergésnek, erőt gyűjtésnek, majd új életre ébredésnek fokozatait. És hogy minden szomorú eset, minden botrány és bűn csak a felületen maradó, úgynevezett «funkcionárius zavar» volt és nem lényeges szervi hiba, és hogy a benső, a lényeg mindig egészséges és érintetlen maradt, annak beszédes jele éppen az a teljes gyógyulás és munkakészség, amely a hanyatlás korszakait mindig fölváltotta.

«Szükséges, hogy botrányok legyenek». (Máté 18, 7.} Ezek az Ur Jézus legmegrendítőbb szavai közül valók. Megrendítőek, mert jelzik, hogy Krisztus Urunk az ő Egyházának sem adott immunitást, védettséget, nem ígérte meg papjainak sem, hogy lábuk meg nem botlik soha a századok folyamán.