Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

XVI. Ha nem az Isten országa jön el... (II.)

167

A muzsik szalad az eladóhoz és elmondja, mit csinált a tatár.

— Hát azt hiszed, hogy nem vettem észre, mikor bele» szúrta a tövist? De örültem neki, mert csakugyan sánta a ló születése óta.

Szalad vissza a muzsik a tatárhoz és elmondja az orosz ravaszságát. Az éktelenül mérges lesz:

— Hogy tűrhet meg a föld a hátán ilyen csalókat? És én már majdnem szemrehányást tettem magamnak, hogy hamis pénzzel fizettem ki a lovat! . ..

Eddig szól ez a kevésbbé épületes történet, de nem harsogja=e hangosan a fülünkbe, mivé válik körülöttünk az élet, ha megfeledkezünk az Isten országáról és csak az ember országát akarjuk építeni? Nézzétek, mennyire igaza van a svájci kiáltványnak, hogy erkölcsi felfegyverkezésre volna mindennél égetőbben szükségünk. Nézzétek, mi lesz velünk, ha nem jön el az Isten országa.

b) Viszont ha eljön? Békére és boldogságra jutunk általa. Ahol az emberek az Isten országát befogadják, ott béke és megértés honol; ahol az emberek az Isten országától magu= kát elzárják, ott nyugtalanság és szeretetlenség ver fészket. Az istenhit boldoggá tesz, az istentelenség boldogtalanná. Az istenhit testvérekké tesz, az istentelenség ellenségekké. Az istenhitből fakad jog és erkölcs, az istentelenségből zsar= nokság és erkölcstelenség. Az istenhit erőssé tesz kis nemze= teket, az istentelenség kiírt erős hadseregeket.

De ezt szóról=szóra vegyétek: az istentelenség kiírt egész hadseregeket! Nem ezt Iátjuk=e napjainkban saját sze= műnkkel Oroszországban végbemenni? Istentagadó zsar» nokok ülnek az orosz nép nyakán. Nyugodtak? Bátrak? Ah, dehogy! minden sarokban ellenségüket vélik felfedezni és százával meg ezrével küldik vérpadra, tízezrével internáló» táborokba a hadsereg katonáit, tisztjeit, tábornokait, mert istentelen lelkűk reszkető aggódásán teljesül a Szentírás szava: «Nincs békéjük az istenteleneknek». (íz. 48, 22.)

Ne feledjük hát el a mai beszéd végső tanúságát: Az Isten országa megerősödése a halállal vívódó nagybeteg világnak. Isten országa hazatérése a tékozló fiúnak. Isten országa tövis» bői kiemelése az eltévedt báránynak. Isten országa meggyó» gyulása a sínylődő Lázárnak. Isten országát elfogadni annyi, mint visszatérni a lét ősokához, és hozzá tapadni és belőle élni és nála maradni.

*