Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
XVI. Ha nem az Isten országa jön el... (II.)
168 Testvéreim! Az Úr Jézus élettörténetében minden leg= kisebb epizód tanuságos, de vannak részletek, amelyeknek figyelmeztetése és tanúsága egyes korokban különösen idó'= szerűvé válik. Ilyen kiáltó figyelmeztetéssel szolgál a mai ember szá= mára az a jelenet, amikor Pilátus választás elé állítja a zsidó népet, valljanak nyíltan színt, kit kérnek, kit akarnak: Krisztust=e vagy Barabást? Krisztust, az emberiség Megvál= tóját, vagy Barabást, a többszörös gyilkost? Rettentő csak a gondolat is! Ki ne érezné közülünk, amit a nemes frank király, Clovis érzett, ki ne kiáltana fel, amint ő fölkiáltott: «Ah! Miért hogy én nem voltam akkor közöt= tűk!» . . . Komolyan mondjuk ezt, Testvérek? Komolyan hisszük, hogy ha akkor mi is a nép közt vagyunk, mi máskép válasz= tottunk volna? Mert hiszen az életünkben hányszor voltunk már hasonló helyzetben! Hányszor kellett már választanunk Krisztus és Barabás közt, Isten és Béliál közt, — és vájjon Isten országát választottuk=e? Hát válasszunk! Isten országa az igazság országa. Isten országa a szeretet országa. Isten országa az igazságosság országa. Isten országa a megbocsátás országa. Isten országa az erkölcsi tisztaság országa. Isten országa a kötelességteljesítés és becsület országa. Isten országa a béke és nyugalom országa. Béliál országa a csalás és rablás országa. Béliál országa a hazugság és gyűlölet országa. Béliál országa a féktelen erkölcstelenség országa. Béliál országa a nyugtalan forra= dalom és lázadás országa. Testvérek! Válasszunk! Mert választanunk kell ! Nekem és neked és mindnyá= junknak. Én hiszem, hogy mi már mindnyájan választottunk. Választottunk és megrendült szívvel imádkozzuk, de úgy is élünk, ahogy imádkozunk: «Jöjjön el a te országod!» Igen, Atyánk, a te országod jöjjön el ! Amen.
