Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
XVI. Ha nem az Isten országa jön el... (II.)
161 Milyen sajátságos: az ember először elmenekül az Isten= tői, utána aztán menekül sajátmaga elől! Pedig tulajdon* képen nem különös a dolog, sőt a kettő összefügg szervesen, logikusan. Aki elveszíti Istenét, elveszíti sajátmagát, saját személyi méltóságát. Ezért nevezték a régi görögök az isten* tagadó embert egyszerűen &rjQÎéiôrjç=nek, állatinak ; nem lát* tak többé embert benne. Milyen éles szemmel vette észre ezt az igazságot Bis* marék, mikor ezt írta menyasszonyának: «Frankfurt, 1851 júl. 3. Nem értem, hogy egy ember, aki önmaga fölött el= gondolkodik és mégis Istenről semmit sem tud vagy nem akar tudni, hogyan tudja elviselni az életet az önmegvetésben és életúntságban . . . Nem tudom, hogy tartottam ki ezt én is régebben ; ha most is úgy kellene élnem, mint azelőtt, Isten nélkül, . . . valóban nem tudnám, miért nem vetem el ezt az életet, mint egy bepiszkolt inget». Mintha Jlyen szavakat /nár valahol régen hallottunk volna . . . Ó, igen, Szent Ágoston mondotta. íme a régi ágostoni szó: «Magadnak teremtettél minket Uram, és nyugtalan a mi lelkünk, míg Benned meg nem nyugszik». b) Valóban nyugtalan a lelkünk az Isten nélkül ! Isten nél= kül az emberiség élete és viselkedése egészen olyanná vált, mint az óra nyugtalan ingája. Egyszer az egyik végletnek hódol, arra esküszik, azért él, hal; akkor jön az ellenhatás, átcsap a teljesen ellenkező oldalra és azért lelkesedik. Hol a baloldali véglet, hol a jobboldali, — csak a helyes középutat nem tudja eltalálni. És miért nem? Azért, mert élete ingá* ját kiakasztotta arról az egyetlen szilárd pontról, amelyen egyedül függhetne biztosan és mutathatná az utat. Melyik ez a szilárd pont? A világegyetem központja: az Isten. Addig tehát nem lesz békéje és boldogsága a mai embernek, amíg meg nem tanulja és magáévá nem teszi azt az imát, amelyet évszázadokkal ezelőtt imádkozott a világ egyik leg* első festőművésze, Albrecht Dürer : «Légy áldott Jézus keresztje. Aki nem hisz benned, nem talál nyugalmat. Kér= lek, állj mindig mellettem a harcban, a világ, a test és az ördög ellen, segíts utolsó harcomban s akkor nem lesz keserű a halál», «Hilf mir in der letzten Not, sp scheidet mich der bitter Tod». Igen: Isten nélkül nincs békéje az egyénnek. B) De Isten nélkül nincs békéjük a népeknek sem. a) Érdemes kissé elgondolkodnunk azon, miért nincs béke, miért nem lehetséges a béke olyan emberiség közt, ame= Tóth Tihamér: Jöjjön el a te országod. 1
