Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

XIV. A sajtó szerepe az Isten országában

141

nak, mihelyt megfontoljuk azt a beláthatatlan kárt, amit a rossz újságok Isten országának okozhatnak; azzal is, amit megírnak és azzal is, amit meg nem írnak.

a) Azzal, amit megírnak. Hol itt, hol ott jelenik meg ezekben az újságokban egy hír, egyházi intézményről vagy személyekről szóló vakmerő támadás. Akárhányszor egy betű sem igaz a hírből, máskor erősen elferdítve van benne a tényállás, de mit tudja ezt az olvasóközönség? És ha még igaz is! Fájdalom, botrányok mindenütt vannak, ahol emberi kézbe kerülnek akár a legszentebb dolgok is. Az Ur tizenkét apostola közt is volt egy Júdás! De a többi tizenegy hű maradt! Hű a halálig! Hát ezekről miért nem ír soha az az újság?

Máskor meg megjelennek cikkek, tudományos mezbe öltöztetett nagyképű elmefuttatások, amelyek fölényesen lekicsinylik, lemosolyogják, egy oldalvágással elintézik vala= melyik hitbeli vagy erkölcsi tételünket. Hogy több példát ne mondjak, mennyi fejetetején álló okoskodás és mennyi cinikus megjegyzés jelent meg a lapokban a házasság szent= ségéről és annak kérdéseiről. Hogy hogyan kellene «meg= reformálni» a házasságot. Persze értve ezen azt, hogy minél könnyebbé kellene tenni a válást. És ha valaki napról=napra, évről=évre ilyen szellemi táplálékon él, hát csoda=e, ha las= san, észrevétlenül, akarata ellenére is kezd lisztes lenni és kormos lenni, kezd ezekhez áthasonulni és kezd a legszen= tebb kérdésekben olyan léhán gondolkodni, mint kedvenc újságjának meg sem keresztelt cikkírója?

b) De ne is vegyük a nyilt támadást. Ma már ezek egyre ritkábbakká válnak, mert az olvasóközönség mégis csak van már annyira öntudatos, hogy ezeket nem tűrné. De nemcsak hangos támadással lehet ártani Isten országának; éppannyit lehet néma csenddel, agyonhallgatással is. A világegyházban nagyszerű élet lüktet, a pápák hatalmas körlevelekben figyel= meztetik az emberiséget a kor legégetőbb problémáira, viÍág= hírű keresztény tudósok és gondolkodók térnek vissza az őseiktől elhagyott katolikus Egyházba és így tovább . . . és a mi emberünk minderről nem tud semmit, mert kedvelt újságja egyszerűen agyonhallgatja ezeket, vagy a hírek zűr= zavara közt eldugva, öt petit=betűs sorban emlékezik meg róla.

Vájjon csoda=e, ha az ilyen olvasóban, aki soha a mi szel= lemi kincseinkről nem értesül, aki mindig azokat hallja magasztalni, akik többé=kevésbbé ellentétben állanak Egyhá=