Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

XIV. A sajtó szerepe az Isten országában

140

Az ötödik azt hitte, hogy ő találta meg a siker kulcsát. Ez így szólt:

— Én amondó vagyok, hogy bűnbe kell rántani az egész emberiséget. Mindenkit ! Elrontani fiatalokat, öregeket, fiúkat, leányokat. Százszor és ezerszer annyi mulatóhelyet és mozit és mulatságokat és orfeumot és kabarét!

— De naiv vagy — torkolta le a szólót megint az elnök. — Mintha már ezt is nem próbáltuk volna. És mi lett a vége? Mária megjelent Lourdesban s a barlang szájából a világba kiáltott három szót — három szót, de meghallotta az egész világ: Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! És soha annyian a gyóntatószékek körül még nem tolongtak, mint ma. Fiatalok, húsz, huszonkétéves fiúk, leányok! És soha annyian még nem áldoztak, mint ma, öregek, fiatalok egyformán.

— Szóval, látom, hogy ostobák vagytok és nem tudtok sem= mit. No majd én megmondom, mit kell csinálni. Megmuta= tóm, mi a feltétlenül biztos eszköz az Isten országának meg= semmisítésére. Tudjátok mi? Lapot fogunk alapítani ! Igen. Újságot adunk ki! Ez a biztos győzelem! Az emberek el= zavarták a királyokat, mert «ők most már szabadok». Dehogyis szabadok! Egy dologban mindenki kötve van, mindenki vezethető, mindenki szótfogad: a sajtó. Amilyen lapot olvas valaki, olyan lesz a gondolkodása, olyan a felfogása, olyan az ítélete, olyan az élete, olyan a világnézete. És itt nem hasz= nál, hogy valaki tanult vagy tanulatlan=e, tudós vagy egy= szerű=e; legfeljebb időbeli a különbség. De előbb=utóbb a mienk! Akármilyen elővigyázatos, akármilyen bölcs. Aki malomba megy, vigyázhat az akárhogy: előbb=utóbb mégis lisztes lesz! Aki a kéményt sepri, vigyázhat akárhogy: előbb= utóbb kormos lesz ! És aki a mi újságjainkat olvassa, annak a lelke előbb=utóbb lisztes lesz és kormos lesz és előbb=utóbb a mienk lesz! Tehát itt fogjuk meg a harcot. Igenis, lapot alapítunk! Persze nem lesz rajta a mi cégünk — annak kissé rossz hangzása van az emberek előtt. — De beülünk a leg= hangzatosabb című és a legártatlanabbul hangzó meg= mozdulások szerkesztőségeibe is — és minél több újság szolgál nekünk, annál jobban befellegzett az Isten országá= nak a földön! Nem öljük meg a papokat, csak elvesszük a becsületüket! Nem záratjuk be a templomokat, csak úgy vezetjük olvasóinkat, hogy a nyitott templomokba se tegyék be lábukat.

B) Eddig szól a példabeszéd. Kissé különösen hangzik, kissé túlzásnak is látszik; de mindjárt igazat adunk tanúságá=