Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

XIV. A sajtó szerepe az Isten országában

139

Szent Péter, sem Nagy Szent Teréz fel nem lépnek és munkájuk nyomán ki nem fakad az a lángoló lelki újjá= születés. Ha nincs Jansenius, aki megfagyasztotta a szíveket és elriasztotta az Oltáriszentségtől, akkor nincs Jézus Szíve tisztelet és nincs gyakori áldozás. Ez sem ér hát semmit. Jobbat kérek.

A harmadik csakugyan azt hitte, hogy jobbat tud. Tehát megszólalt:

— Én igenis tanultam a múltból. Emlékszem, hogy a paradicsomban nekünk nagy sikerünk volt a jó és gonosz tudás fájával; megint ezt kellene megpróbálni: a tudást nekiszegezni a hitnek, a tudomány országát fellázítani az Isten országa ellen. A pillanat kedvező: soha az ember ily vakon még nem lelkesedett a tudomány iránt. Ha tehát bele tudjuk beszélni a fejébe, hogy tanult ember nem lehet vallásos, mert tudás és a vallás összeegyeztethetetlen fogal= mák, nyert ügyünk van . . .

— Ha bele tudjuk beszélni! — szakította félbe a főnök. — Ha tudjuk... De nem tudjuk! Értsd meg: nem tudjuk! Már éppen száz évvel ezelőtt kezdtünk bebeszélni! És mi az eredmény? Az, hogy ép a legnagyobb tudósok nem akarják elhinni. Jön egy Ampère, — és rózsafüzért imád= kozik. Jön egy Pasteur, — és azt mondja, hogy mert sokat tanult, ép azért van olyan erős hite, mint egy breton föld= mívesnek, és ha még többet tanult volna, olyan hite lenne, mint egy breton földmívesasszonynak. Jön egy Marconi, jönnek a legnagyobb tudósok és leborulnak Isten előtt. Ezzel sem megyünk semmire. Jobbat kérek!

A jobbat a negyedik vélte megtalálni. 0 a szabadsággal jött elő.

— Én úgy látom, hogy az embereket a szabadsággal lehet leginkább megmámorosítani. Szabadok vagytok! Ezt kell nekik hirdetnünk. Szabadon hisztek, szabadon gondolkozz tok, szabadon beszéltek, szabadon tesztek, amit akartok!

— Nem ér semmit—felelte újra a főördög.— Te sem tudsz semmit a történelemből. Hát nem látod, hogy nincs század, amelyik annyi alázatos és engedelmesen meghódoló szerze= test nevelt volna, mint éppen a «szabadgondolkodás százada»? És hogy soha a pápák nagyobb tekintéllyel és határozottá sággal még nem hirdették az Evangéliumot, mint akkor? Mi már lefolytattuk a nagy offenzívát a szabadgondolkodás nevében is, és a vége mi lett? A pápai csalatkozhátatlanság dogmatikus kimondása. Jobbat kérek!