Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
XI. Hogyan dolgozzál Isten országáért?
112 csak egyre nem bírhatok rá: hogy Isten ügye mellett is szót emeljenek. Még a legjobbakon is gyakran diadalmaskodik az álszeméremnek ez az emberi gyöngesége, és félve, némán, megzavarodva hallgatnak éppen olyankor, mikor Krisztus megtagadott igazsága és Egyháza leginkább rászorulna védő szavukra. A kommunisták magyarországi rémuralma alatt içi9=ben Fáber Oszkár népbiztos egy leányiskolát látogatott meg és a leányokat a történelemből feleltette. Egy előkelő családból való 16 éves leány erre egy hazafisággal és vallásossággal telt előadást tartott. Fáber elsápadt a dühtől és rárivallt : — Elvtársnő, nem tudod=e, hogy nekem jogom van téged ezért az előadásért felakasztatni?! — Tudom, de nem félek! — felelte a leány. — És ha felakasztat engem, a másvilágon az Ön megtéréséért fogok imádkozni . . . Mikor az ember ilyen esetekről hall, szinte Szent Pált látja maga előtt, amint leírja nagyszerű szavait: «Nem szé= gyenlem az evangéliumot». (Róm. i, 16.) b) Nem szégyenlem az evangéliumot! Ezt ugyan elsősorban tartalmilag kell értenünk, de lehet szóról=szóra is. Tartalmilag annyiban, hogy nem szégyen= lem az evangélium tanítását, parancsait, hittételeit, azokat elfogadom, élem, terjesztem és védelmezem. De lehet szó szerint is érteni: nem szégyenlem az evangéliumos könyvet megvenni, olvasni, könyveim között az első díszhelyen tartani. Mondd, Testvér, csakugyan nem szégyenled=e? Mert ha valaki — egy barátnőd, egy ismerősöd — meg= lep olvasás közben és kérdi tőled, mi az a szép bőrkötésű könyv a kezedben, minden pirulás nélkül mutatod meg a léha regényt, amit olvastál. De ha nem ilyet szoktál olvasni — hál' Istennek, hogy nem ilyet —, hanem egy feketekötéses komoly könyvet, vájjon a kérdezősködőnek nyugodtan, öröm= mel, hitvallóan mered=e felelni: igen, kedves, éppen az Ur Jézus evangéliumát olvastam; mindennap olvasok belőle egy fejezetet. Nem szégyenlem az evangéliumot . . . De menjünk csak tovább. Ha barátnőid kérdik, hogy hová mégy, meg mered=e bátran, nyíltan mondani : igen, kedvesem, éppen gyónni megyek, áldozni megyek . . . szent gyakorlatra megyek. Nem szégyenlem az evangéliumot . . . És mikor hiányosan öltözött nők mosolyogva teszik szóvá a bálban, hogy te milyen maradi módon vagy felöl=
