Brevis conspectus vitae eius. Tóth Tihamér (Budapest, Korda Rt. Ny., 1940)

SloW

Brevis conspectus vitae eius

i

1889 január 14-én született Szolnokon, a nagy magyar Alföldnek abban a városában, amelyben a fehérgyarmati Tóth-család sok száz évre visszanyúló történetének utolsó évszázadát megszakítás nélkül töltötte. Hétéves volt, amikor nagytehetségű és a lázas munkában önmagát felemésztő édesapja meghalt. Tihamér minden erejével azon volt, hogy sok örömet okozzon édesanyjának, akire rajta kívül még négy fiúgyermek felnevelésének gondja nehezedett. Tanulásának befejeztével nem a zajos szórakozásokat kereste fel, hanem inkább a ferencesek templomába ment el vagy sétára indult. Korabeli fiúkkal gyakran bejárta a virágos réteket, és meg-megpihentek a tiszaparti füzesekben. Mikor pedig alkonyodott, vidáman hazafelé indultak. Ezeken a kirándulásokon leste el a természet rejtett szépségeit, melyek Istennek mindig nagyobb szeretetére és gyermeki egyszerűségre tanították. Mikor pedig ezekről beszélni kezdett, mindenki figyelmesen hallgatta. Olyan szeretettel csüngtek szaván, hogy szívesen töltötték vele szabadidejüket, munkájukat is nagyobb lelkesedéssel végezték. Tihamér pedig arra használta társai ragaszkodását, hogy őket Isten szeretetére buzdítsa. A köréje csoportosuló fiúknak gyakran mondott kis házíoltára előtt szentmiséket. Ketten végezték ilyenkor az oltárszolgálatot, a többiek karban énekeltek.

Az Úr meghallgatta azokat a félve elrebegett imákat. A szolnoki gimnázium hat osztályának kitűnő elvégzése után 1906 júniusában az egri érsek felvette papnövendékei sorába. Jeles érettségi után a Budapesti Központi Papnevelőbe küldték, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem kiváló tanáraitól hallgassa a hittudományi előadásokat. Itt jámbor életével, szerénységével, finom derűjével, állandóan fegyelmezett és szolgálatra kész lelkületével éppúgy kitűnt, mint kiváló tanulmányi eredményeivel. Elöljárói nyugodt lélekkel írhatták főpásztorának: ,, . . . optimi clerici exemplum . . . Ecclesiae utilissimus fore speratur..." (,,... a legjobb pap példaképe ... Az Egyház számára igen áldásos élet reménye van benne").

Gyakori külföldi utazásai közben bejárta csaknem egész Európát. Különös érdeklődéssel figyelte meg a XX. század emberének lelki igényeit, nyugtalanító kérdéseit. De egyszersmind észrevette a lelkek szomjúságát is az egyszerű evangéliumi élet után. A világháborúban 1914 július 27-től 1915 október 30-ig tábori lelkész volt. A szakadatlan, lázas életmentésben végre is kifáradva Egerben hittudományi főiskolai tanár lett. Itt kezdte megvalósítani életének legnagyobb tervét, amely a lövészárkok nagy erkölcsi nyomorúságának láttára fogamzott meg agyában és szívében egyszerre: tiszta, művelt, jellemes, vallásos, krisztusi ifjúságot akar nevelni, hogy vidám, férfias, mélyenhívő emberseregek induljanak el az Úr Jézus követésére.

A „Levelek diákjaimhoz“-sorozat könyveit az Egyetemi-templom szószékéről mondott beszédei követték. Előbb még fürge és lebilincselő hitbuz1