Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
II. Fejezet. Együttérzés Jézussal
47 így húnyt el. Igen, ő elhúnyt, de míg az előbb említett embernek vasútj át és olcsó kenyerét hátra kellett hagynia, addig a mi barátunk egész szeretetét, szenvedéseit és imáit mind az Ür Jézus ítélőszéke elé vitte magával és amit ezek ott számára kieszközöltek, azt szem nem látta, fül nem hallotta, emberszív még nem érezte. Gondoljunk tehát gyakran e három fő dologra, a szenteknek ezekre az egyszerű módszereire, melyekkel az Űr Jézust szeretetből szolgálhatjuk. Óhajtanátok-e látni, miként működnek ezek az ember szívében, még pedig egészen kis dolgokban? Volt egy öreg spanyol jezsuita, aki sokáig nem tudta eldönteni azt a kérdést, mi jobb : ha ama purgatóriumi lélek számára nyer búcsút, aki a legelfelejtettebb és leg- elhagyatottabb, vagy annak számára, ki legközelebb áll az örök boldogsághoz. Igen nagy zavarban volt, mert tudta, hogy mindkettő a szeretet kedves műve Jézus előtt, de nem tudta, melyik kedvesebb, melyiket szeretné Jézus jobban? A jó páter részvéte a szegény, elhagyatott lélek felé hajlott, még pedig éppen azért, mivel nagyon el van hagyatva. Végre azonban mégis a másik előnyére határozta el magát, még pedig a következő okokból. Igaz ugyan, hogy több részvétre mutat, ha a búcsút a legnagyobb szükséget szenvedő lélek javára ajánljuk föl, de a szeretet fensőbb erény a részvétnél, s a szeretetnek nagyobb ténye, ha az igazabb és istenszeretőbb léleknek nyerünk búcsút, mert így az isteni Felségnek mint az ilyen lélek Teremtőjének nagyobb dicsősége érdekében cselekszünk, mivel az ilyen lélek a mennybejutáshoz közelebb van, s ott Faber : Mindent Jézusért. 4
