Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
II. Fejezet. Együttérzés Jézussal
44 4. Szorgoskodás a lelkek üdvéért. Ez a szentek harmadik ismertetőjegye, mely Jézus között és közöttünk az együttérzést teljessé teszi. A világ és anyagi érdekei mind ellenünk vannak s magukkal ragadnak mindet. Amit látunk, az nagyobb hatást gyakorol reánk, mint amit hiszünk. De Jézus a lelkek üdvéért jött a világra, érettük halt meg, érettük ontotta drága vérét. A lelkek üdvözülésével van arányban Jézus érdekeinek teljesedése, és amily arányban kárhoznak el a lelkek, oly arányban szenvednek kárt az ő érdekei. A lélek érdemli meg egyedül, hogy törődjünk vele. Gondoljuk csak meg, mit tesz elveszni, örökre elveszni? Ki mérheti fel ennek szörnyűségét, ki festheti le eléggé e határtalan vigasztalanságot, ez irtózatos nyomort, ez elviselhetetlen kínokat, e kétségbeesés tehetetlen dühét? Szent Terézia egy látomásában mégis azt látta, hogy az emberek tömegesen buknak be a pokol kapuin, hasonlóan a hervadt levelekhez, melyeket az őszi szél leráz a fákról. S Jézus három óra hosszat függött a kereszten ez elveszett lelkek mindegyikéért ! Most ezek mindnyájan tisztán és tündöklőén ragyoghatnának a mennyek országában ! Talán szerettek minket, mi szerettük őket, s ők szeretetreméltóak voltak. Talán nemeslelkűek, kedvesek, önzetlenek voltak egykor : de a világot szerették, szenvedélyeik uralkodtak rajtuk és bár aligha gondoltak arra, Urunkat újra felfeszítették s így most elvesztek — örökre elvesztek ! Csoda-e, ha Jézus szolgái sírnak ezekért a lelkekért, kikért Ő maga is sírt ! Ezért foglalkoznak ők annyit
