Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
II. Fejezet. Együttérzés Jézussal
45 a missziók, iskolák, szerzetesrendek, búcsúk, jubileumok dolgával-ügyével. Ezért vannak annyira telve tervekkel vagy legalábbis imádsággal. Másra alig van gondjuk, csak a lelkekre. A lelkekért mindent feláldoznak. Naponta új és új utakat keresnek, hogy a lelkeket megnyerjék. Legkevésbbé sem veri le őkej/, ha nem látják tisztán, honnét vegyenek pénzt vagy embert az általuk tervezett jó megvalósítására, mert vigasztalásuk, hogy minden tett a lelkek üdvéért önmagában véve tökéletes dolog, mert a kegyelem hatásainak és a szeatséges vér érdemeinek minden szétárasztása önmagábanvéve kívánatos és áldott munka. Ezért sürgeti az Egyház, a lelkek anyja, a lelkigyakorlatokat, a jubileumokat, a missziókat, melyek a hivők jámborságát időnként felszitják, mert ezek a dolgok magukban véve tökéletesek. Míg egyesek fecsegnek, fontolgatnak, bírál- gatnak, a sikerről eleve lemondanak és mások szívét, kezét bénítják, azok, akik Jézust szeretik, egyszerűen munkához látnak és nem gondolnak a holnapra. Köteteket lehetne összeírni erről a lelkek iránt való szenvedélyről. Meg kell ennek lennie ott, ahol Jézus iránt igaz szeretet lángol. Nem csupán Péternek, hanem minden szerető léleknek szól ez a figyelmeztetés : Ha majd megtértél, erősítsd meg testvéreidet, és : Szeretsz-e jobban, mint ezek? Legeltesd az én bárányaimat. Nincsen-e nekünk is ezer meg ezer apró eszközünk, mellyel a lelkek üdvére közreműködhetünk? Vájjon a közbenjárás lehetősége révén nem áll-e az egész Egyház éppúgy nyitva imáink éltető és hathatós befolyása előtt, mint akár a pápa előtt? A szenteket tehát főként e három erény alkotja :
