Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

II. Fejezet. Együttérzés Jézussal

Jézus szeretete — oly bizonyosan, minthogy nap süt az égen — nagyon csekély és gyenge.

Ugyanez az érzékenység mutatkozhatik Jézusnak az előbbi fejezetben említett érdekei iránt is. Egy megjegyzést azonban mégis kell tennünk. Néha megtörténhetik, hogy a Jézus iránt való szeretet valakiben túllépi az erény határait és az illető kíméletlenné, türelmetlenné, durvává vagy keseredetté válik. Ott is gyanakszik, ahol oka sem volna, s mások közömbösségét s hidegségét nem viseli el úgy, mint azt a felebaráti szeretet erénye megkívánja. Mindez bizalmatlanságot gerjeszt a jámborság iránt, mert senkitsem ítélnek meg keményebb szigorúsággal, mint éppen azokat, akik a jámbor életre akarják szentelni magukat. Pedig hibáktól és gyengeségektől ők sem lehetnek mentesek, a lelki élet kevésbbé kedves fokozatain nekik is át kell küzdeniük magukat, de legyen vigasztalásuk, hogy míg az emberek gyalázzák őket, Jézus gyakran dicséri őket és hogy ifjú szeretetük tökéletlenségei kedvesek Jézusnak, míg megszólóik bölcs kritikája és öntetsző mérséklete gyűlöletes Előtte.

Ezt az érzékenységet Jézus érdekei iránt bizonyára nem nehéz kialakítani, pedig a szentek legfőbb ismertetőjegyeinek egyike. Nem érdemes-e megpróbálni? Lehet-e oly nagy öröm a világon, mint Jézust szeretni és őt szeretetből szolgálni? Ma mindjárt hozzáfoghatunk : semmi nehézség sincs benne, életmódunkat sem kell hirtelen vagy erőszakosan megváltoztatnunk, csupán kissé többet kell a szeretetről elmélkednünk, több szeretetet kérnünk és már jó úton vagyunk. Társulatunk nagyon segít ebben minket.

43