Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
II. Fejezet. Együttérzés Jézussal
33 Jákob volt : szeretetünk nagysága miatt az évek napoknak látszanának. Lássuk tehát, lehetetlen-e az Ür Jézust szeretetből szolgálnunk. Szabályul állítottuk fel, hogy főteendőnk Jézus érdekeit előmozdítani és hogy e célra főeszközünk az imádság. De, az a tény, hogy az imádságot választottuk főeszközül, már láttat valamit velünk. Lehetséges ugyanis az Istent szolgálni és Jézus érdekeiért valamit tenni hideg és száraz szívvel is, éppen úgy, mint mikor minden szívesség nélkül teszünk valakivel valami jót, csakhogy szabaduljunk tőle. De Istennek imádság által szolgálni és J ézus érdekeit imádság által elősegíteni száraz, szeretetnélküli módon lehetetlen. Az imádság szív nélkül nem is imádság, hanem vagy tiszteletlenség, vagy szórakozottság. Látjuk tehát, hogy ha az imádságot vesszük főeszközül, Jézust szeretetből kell szolgálnunk. Ha e meggyőződés közülünk csak egyet is tettre indítana, mily öröm lenne a mennyben, mily öröme lenne Máriának, mily vigasza Jézus Szentséges Szívének 1 Egy lélekkel több volna, aki őt szeretetből szolgálja! Ezer évi vezekléssel ér föl Neki ily vigaszt szerezni. A nap színpompás lenyugvása, a csillagos ég, a pompázó hegyek, a ragyogó tengerek, az illatos erdők és a gyönyörű virágok félig sem oly szépek, mint egy lélek, aki a mindennapi élet bajai és viszontagságai közepette szeretetből szolgálja Jézust e siralom völgyében. Mindenki szeretne szent lenni. Ez bizonyára igaz. Mindenki szeretné, ha az Istent úgy szeretné, mint a szentek szerették, ha része volna abban a túláradó örömben amely a szenteket eltöltötte és ha a purgatorium el3
