Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

II. Fejezet. Együttérzés Jézussal

Második fejezet.

EGYÜTTÉRZÉS JÉZUSSAL.

1. Jézussal való együttérzés jellemzi a szenteket.

Midőn Jákob szülőföldjétől távol, Lábánnál lakott, ott megszerette Ráchelt, Lábánnak leányát és azt mondotta a leány atyjának : «Ráchel leányodért hét évig szolgálok majd neked» és a Szentírás hozzáteszi : «így Jákob hét évig szolgált Ráehelért és szerelmének nagysága miatt az évek kevés napoknak tetszettek neki». Nos, mi nem találjuk-e gyakran életünket hosszúnak és nem haladnak-e napjaink számunkra túlságosan lassan? Nem terhes-e a kitartás, és nem unalmas és fárasztó-e sokszor a kötelesség is? Bizonyos szent türelmetlenség is sokszor elfog minket és szeretnénk már felosztani és Krisztussal lenni. A bűn, a vétkezés és a többszöri elbukás lehetősége elviselhetetlenné válik előttünk, és az Istenhez vágyunk, mint a szerelmes szerelme tárgyához. Életünk, s különösen lelki életünk sokszor nagyon különböző okok miatt rendkívül untat minket. Nehéz rossz szenvedélyeinkkel folyton harcolni és leverő, hogy oly kevés sikert érünk el. Kísértések gyötörnek, lelkiismereti aggályok nyugtalanítanak és a halál, a sír, a purgatorium kívánatosnak tetszik előttünk. Miért van ez így? Mert Jézust nem szerétéiből szolgáljuk. Ha ezt tennék, úgy lennénk, mint