Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

IV. Fejezet. A közbenjáró imádság

127

Szent Pál mondja : Gyönyörködöm gyengeségeimben, a gyalázatban, szükségben, üldözésben s nyomorúságban Krisztusért, — s mily páratlanul szépen mondja Jób:1 Meg lehet-e a sótlan ételt enni, vagy megízlel- heti-e az ember azt, aminek ízlelése halált okoz? Amit azelőtt érinteni undorodtam, most az lett szomorúságomban eledelem. Vajha teljesednék kérésem, s az Isten megadná nekem azt, amit várok, ő, aki ezt kezdte, zúzzon szét engem, nyújtsa ki kezét s sújtson le engem. Az legyen a vigasztalásom, hogy ő sújt engem kíméletlenül fájdalommal s én nem mondok ellen a Szent szavainak. De mi az én erőm a kitartásra? Mi az én végem, hogy nyugodtan legyek? Erőm nem a szikla ereje s húsom nincsen ércből.

7. Megemlítjük azt is, hogy egyes írók azt ajánlják, imádkozzunk a mennyei szentek dicsőségének növekedéséért. Ha pl. egy szerzetes azért imádkozik, hogy rendjének tagjai szentül éljenek, vagy hogy közülük egyesek szentté avattassanak, akkor a rend alapítója, kivel ezt az Isten közli, dicsőségében növekszik. Ebben az értelemben mondják a papok is a szentmisében, hogy az áldozat a szentek dicsőségére váljék. III. Ince is azt mondja, hogy sokan, sőt a legtöbben valószínűnek tartják, hogy a szentek dicsősége az ítélet napjáig növe- kedhetik, s ezért az Egyház joggal imádkozhatik dicsőségük növekedéséért. Bellarmin, Suarez, Vasquez, Sanchez János ugyanezt tanítják. Scotus példaképen az angyaloknak azt az örömét említi, melyet ők a megtérő bűnösön éreznek. Mondják, hogy a Boldogságos Szűz Canterbury Szent Tamásnak kijelentette, hogy

1 Jób 6, 6.

Faber : Mindent Jézusért.

9