Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
IV. Fejezet. A közbenjáró imádság
128 az ő dicsősége szüntelenül növekszik a mennyben szolgáinak jócselekedetei által. így imádkozhatunk az egyes szentek tiszteletének növekedéséért is ; Szent Gertrúd azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy a szentek tisztelete minden szentáldozás alkalmával növekszik. Mindezt csak azért említem, hogy lássuk, mily messzire terjed a közbenjáró imádság hatalma. Van a közbenjáró imádság gyakorlásának egy másik módja is, mely oly szép, hogy puszta említése már ajánlása is. Martignati Mária Dionízia életében olvasunk róla, aki a Boldogságos Szűz látogatásáról nevezett első apácák egyike volt. Csaknem ötven évet töltött a francia és savoyai királyi udvarban, de a világ szelleme éppoly kevéssé érintette szívét, mint a láng a három ifjú ruháját a tüzes kemencében. A mód, mellyel a világ szellemét magától távol tartotta, a következő volt : A hét minden napjára kiválasztott egy- egy szentírási mondatot, hogy elméje szüntelenül az igazság szavaival foglalkozzék. A mondat megválasztása érdekes volt. Vasárnap ezt a mondatot választotta : Azért jöttem a világra, hogy világosságot hozzak, hogy aki bennem hisz, sötétségben ne legyen. Hétfőre : Ő a világban volt, s a világ Általa teremtetett, de nem ismerte el őt. Keddre : Éppoly nehéz a gazdagnak a mennyek országába bejutni, mint a tevének átmenni a tű fokán ; de Istennél semmi sem lehetetlen. Szerdára : Az én országom nem e világról való, s Jézus az ördögöt e világ fejedelmének nevezi. Csütörtökre : Nem a világért imádkozom, hanem azokért, akiket nekem adtál. Péntekre : Most van a világ ítélete, s ha fel- magasztaltatom, mindeneket magamhoz vonzok. Szom
