Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
IV. Fejezet. A közbenjáró imádság
110 gebbek leszünk, annál többet imádkozzunk és minél többet imádkozunk, imáinkban annál több helyet nyerjen a mások leikéért való közbenjárás. E földön talán sohasem fogjuk az imádság mennyei hatalmát, kincseinek roppant gazdagságát eléggé felhasználni. Fájdalom, mi ezt oly kevésbe vesszük s nem látjuk be, mennyire tőlünk függ vele az Isten dicsőségének előmozdítása. Mit nem érhetnénk el imáink által? Mit nem vihetnénk véghez a föld legtávolabbi zugában, a purgatorium börtöneiben, a menny csarnokában ? ! Az idők azonban az imádság ellen vannak, a korszellem ellene van, honfitársaink szokásai ellene vannak. Ó, ha hitünk volna az imádságban, akkor Jézus érdekei az egész világon győzelmet aratnának, az Isten dicsősége elárasztaná a földet, az üdvözültek kórusa megnövekednék s a jó Pásztort szinte elhalmoznák szent szenvedésének gyümölcsei. Olykor-olykor megnyílik az ég és bepillanthatunk az imádság e hatalmába. így Szent Gertrúd az Istentől azt hallotta, hogy valahányszor e földön ájtatosan elmondják az angyali üdvözletét, mindannyiszor az Atya és Fiú és Szentlélek kebléből a kegyelem három patakja ered és jut el Szűz Mária szívébe ; onnan azután ismét forrásaikhoz térnek vissza és az Isten trónjának zsámolyánál törnek meg. Az Atyától származik a hatalom, a Fiútól a bölcseség, a Szentlélektől a szeretet; mialatt az angyali üdvözletét elmondják, a kegyelemnek e három patakja a Szent Szűztől ismét visszatér a Szent Szívhez. így csodálatos gyönyörrel — Szent Gertrúd szavait használom — először forrásaikat keresik fel, azután az öröm és boldogság ragyogó csepp-
