Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

II. Könyv. Az Oltáriszentség és az ájtatossági gyakorlatok

84

menyekkel jár. Ez azonban a világ egyensúlyát teljesen felborítaná.

Ezenkívül Krisztus Urunk barátai számára is szükséges volt, hogy látható jelenléte félbeszakadjon, vagyis a világ végéig az égben maradjon. „Jó nektek, hogy elmegyek“, ezek voltak búcsúszavai apostolaihoz.

Több régi szentatya és a misztikus élet újabb mesterei azt állítják, hogy az Úr Jézus látható jelenlétén olyan szeretettel csüngtek, amely nemhogy akadályozta volna a lelki életben való előhaladásukat, hanem Krisztus nagyobb dicsőségére, sőt legmélyebb imádására szolgált alkalmuk Egyesült ez az imádás azzal az édes, bizalmas szeretettel, amelyet az ő távolléte és a Szentlélek eljövetele ónt lelkűnkbe. Ezért nemcsak az Úr Jézusnak volt jó, hogy elment. Hiszen, — ha jól megfontoljuk — számára és számunkra a Szentlélek eljövetele nagyobb és kitüntetőbb jótétemény, mint látható jelenlétének folytatódása. Ehhez járul azonban még egy hallatlan dolog, mégpedig az, hogy a látható jelenlétet egy csodálatosabb, kiválóbb és lelkibb jelenlét pótolta. Oly nagy jelentőségű a legegyszerűbb szava is: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem; és megint egy kis idő és megláttok engem; mert az Atyához megyek.“ (Ján. 16, 16.)

Az Öltáriszentségben adta nekünk újra magát és ez a jelenléte az előbbit messze fölülmúlja. A föld meglehetett volna az Úr Jézus szépsége, kegyessége, türelme, vigasztalása, szentsége és hatalma nélkül is, tehát ezeket ma sem nélkülözné. Nem annyira a betlehemi kisded, a názáreti gyermek, vagy a Kálvária-hegy férfiának eltávozása hagyta oly elárvultán földünket, hanem inkább a mennybemenetel titka. Igaz, hogy az előbbiek nélkül is elhervadt és kihalt volna minden szeretet. Nekünk egyszerűen a megtestesült Ige személyére, magára az Úr Jézusra volt szükségünk, hogy tőle gyógyulást és megbocsátást nyerjünk.

Öt kívánták az emberek, aki emberré, testszerint testvérünkké lett. És így vesszük magunkhoz a legm. Ol- táriszentségben. E nagy Szentségben való megtestesülése