Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

64

ki álmodhatott volna valaha arról, hogy egy ilyen magasztos felség, akitől az ég csarnokai reszketnek, arra határozza el magát, hogy ilyen szűk fogságban lakjék, mint amilyen ez a kenyér és bor színe alatt; és amely mégis magában zárja mindazt, ami magasztosság csak van az imádandó Szentháromságban? Valóban remegnem kell, ha fontolóra veszem, hogy az, aki az eget és a földet betölti mérhetetlenségével, az van itt elrejtőzve e kis ostyában. Királyi bíbor helyett, gyönge járulékokkal felruházva! S ha ezt megfontolom, szent félelem fog el és felkiáltani kényszerülök: Ó, mennyei új Ádám, hol vagy? Mi vitt ebbe az állapotba? Isten, a szúette fából készült tabernákulumban! Isten, a szegényes ércből készült áldoztató kehelyben! Isten, olyan sátorban, amely gyakran kevésbbé van feldíszítve, mint a zsidók előké- pes jelentőségű frigysátora! Hát ez az imádatraméltó jegyes az, akinek a Napban kellene felütni trónusát? Az emberré lett Bölcsesség ez, akinek büszke és pompás palotában kellene laknia? Szinte egy porszemmé lett és szegényes kárpittal van beburkolva!“

Egyszóval mi következik mindebből? Az, hogy a legm. Oltáriszentség maga az Isten. Az Eucharisztia iránti tisztelet tehát istenimádás. Szemléljük ezt a titkot, ahogy akarjuk, vizsgáljuk akárt ezt. akár azt az oldalát, az eredmény mindig ugyanaz lesz, t. i. az Isten valóságos jelenlétének kimondhatatlanul édes ténye. Ott van most és ezerszer a pap kezében, a szentségtartó üvege mögött, az áldozóknak a nyelvén és csaknem a mi akaratunk és tetszésünk szerint. Ott van a keze és a lába, a szeme és a szája, a vérkeringése és az élő szíve annak, akit Szent Tamás érintett és Magdolna érinteni óhajtott; itt van a lélek is, amely elbájolta bámulatos szépségével a pokol tornácát és az ott lévőket kiszabadította; sőt, igen, itt van a megfoghatatlan, mindenható örök Ige, aki mindenütt jelenvan és itt mégis különös lakóhellyel rendelkezik, akinek lángoló dicsőségét szemünk nem tudná elviselni és aki irántunk való szeretet- ből elrejti magát a legm. Oltáriszentség szerény leple alatt.