Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

54

világ gyenge ahhoz, hogy ennek nagyságát fölfogja; nem tudja úgy megérteni, hogy helyesen megbecsülje, szinte fél hinni benne, olyan nagy dolog.“

Azonban hogyan hasonlíthatnók össze az átlényegül lés titkát egy bűnös megigazulásnak magasztos művével? Azzal a cselekménnyel, amely, — bár sokkal nagyobb, mint millió és millió világ teremtése, — mégis naponkint és óránkint végbemegy ezen a mi hálátlan földünkön?

Úgy érezzük, hogy az áílényegülés ennél sokkal nagyobb horderejű. Magasabb szintre, az égi dolgok területére vezet bennünket és Isten működése sokkal gyöngédebb és szelídebb módon nyilvánul meg benne.

Különben ha a megigazulás művét a teológia szemszögéből vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy bizonyos értelemben a szentségek működési körébe tartozik. Ezek vagy közvetlenül eszközlik megigazulásukat, vagy közvetve kölcsönzik, erősítik és kiegészítik, állandósítják, megőrzik, illetőleg valami magasabb síkra emelik azt.

Különös összefüggés és sajátságos hasonlóság van tehát az Eucharisztia és a megigazulás titka közt. Ez utóbbi annyira szentségi cselekmény, hogy még ha valamely szentség közvetítése nélkül jött volna is létre, nem valósul meg a szentség felvételére irányuló szándék és kívánság nélkül; hiszen a szentségek a megigazulás rendes csatornái.

Ha van vaiami, ami az Eucharisztiának kiválóságot biztosít és minden más díszítő jelzőt felülmúl, akkor csak ez lehet: az Oltáriszentség a szentségek királynője. Egyik szentséget sem lehet vele összehasonlítani. A többiek csak Jézus drága adományait nyújtják, ez azonban azt adja nekünk, ami kimondhatatlanul értékesebb: Jézust, magát az Istenembert. A többiek különleges kegyelmeket tartalmaznak; ez: magát a kegyelmek forrását.

Ám az Eucharisztia nem csupán jelességeinek nagyságával múlja fölül a többi szentséget; fölülmúlja eze-